Egy focista naplójából

Előszó

Részlet a könyvből:
"Eddig nem írtam naplót. Minek is írtam volna? De most kitaláltam, hogy le kellene írni ezeket, mert itt nagy dolgok történnek. Egy éven belül igazi jó focipályánk lesz! Ezt dokumentálni kell valakinek. A papírboltos meg örült, hogy végre valaki (pláne így az iskolaidő vége felé!) vesz tőle valamit, amire írni lehet.
Szóval naplót írok, ha nem is mindennap, de azért igyekezni fogok, aztán majd meglátom, mi sül ki belőle. Lapátnak nem mutatom meg, az biztos. Mivel csak ma kezdem el (május 6.), ezért a korábbi dolgokat próbálom összeszedni emlékezetből, szóval az eleje nem igazi napló, de azután is próbálom olyan jó párbeszédesen írni, ahogy azt szokták a könyvekben, de azért nagyjából összeszedek mindent, hogy mi történt.
Március 21
Emlékszem arra a tavaszi délutánra. A napkorong már megindult lefelé a lejtőn. Lapát már hazament. Vele szoktunk rugdosni a templomkertben, ha nem jött össze egy meccsre való gyerek. De egyedül sem unatkoztam, szerettem falazni. Állt ott egy romfal régi téglákból, amelyről kiszámíthatatlanul jöttek vissza a labdák, attól függően, hogy épp melyik tégla szélét érte a labda. így a labdaátvételt is jól tudtam gyakorolni. Sok nézőm volt. A templomkert szélén egy nagy, terebélyes diófa állt, a sok madár pedig ott ücsörgött rajta, és nézte, ahogy ügyeskedem. A stadionbéli nézőmorajt, amit minden jó labdaátvételnél elképzeltem, éles madárfüttyel helyettesítették." Vissza