Egy fiók tartalma

Fülszöveg

Gadányi Jenő festőművész (Bp. 1896. márc. 28. - Bp. 1960, febr. 29.) a XX. századi magyar festészet egyik meghatározó, mindvégig a maga útját járó, meggyőződéséből soha nem engedő egyénisége volt. Apai ágon polgári, anyai ágon nemesi, középosztálybeli családja nem lelkesedett a köreiktől idegen művészi pályaválasztásért. „Mikor festesz már valami rendes képet, Jenő?" - kérdezték őt gyakran. Ennek ellenére szülei igaz szeretettel vették körül, s még idős korukban is támogatták. Családjától fiatalon meghalt József öccse - adóügyi tisztviselő - értette meg leginkább, akinek szép modern képgyűjteménye volt. Részt vett az I. világháborúban (Dalmácia, Albánia), ahonnét sebesülten és betegen (karlövés, malária) tért vissza. A főiskola elvégzése után - ahol mestere anyai nagybátyja, Vaszary János volt - rajztanárként élt Budapesten. A két világháború között a KÚT és az ÚME tagjaként aktívan részt vett a művészi életben, szép sikereket ért el. Számos hazai kiállítása mellett 1927-ben Frankfurtban is bemutatta képeit és Párizsba is eljutott. Az 1930-as évektől sokat dolgozott Drégelypalánkon (Hont m.), ahová idős szülei visszavonultak. 1927-ben megnősült, két leánya született.
A II. világháborúban tartalékos hadnagyként több ízben teljesített katonai szolgálatot. Zsidó munkaszolgálatosok parancsnokaként is megőrizte emberségét. Ahol és akin csak tudott segített, emberek életét mentette meg. E tevékenységéről később soha nem beszélt, azt semmilyen előny szerzésére nem használta fel.
1945-ben reményekkel telve fogadta az új korszakot, őszintén bízott a művészeti élet változásában is. Bár rövid ideig az Iparművészeti Főiskolán taníthatott, szép reményei hamar szertefoszlottak. 1948-ban állásából eltávolították - ezt a portás útján hozták tudomására - s 1957-ig művészeti tevékenységét teljesen lehetetlenné tették. 1946-tól 1953-ig Békásmegyeren élt, majd visszaköltözött a fővárosba. Mellőzése ellenére ezek voltak legaktívabb, legtermékenyebb évei, rengeteget dolgozott. Számos eljárással, technikával kísérletezett, nem ragadt le egyhelyben.
Életútját felesége és szellemi társa, Gadányi Jenőné Mallász Margit (Temesvár 1903. szept. 18. - Budapest 1984. márc. 21.) „Így történt" című könyvében írta meg (Budapest, 1965.). Képei a családtagoknál, közgyűjteményekben - Balassa Bálint Múzeum, Esztergom, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Janus Pannonius Múzeum, Pécs - és magánszemélyek gyűjteményeiben találhatók. Gadányi Jenő anyai nagyapám volt. Halálakor nem voltam még egészen három éves. Roppant halványan, de mégis emlékszem rá. Magam 1983 óta Veszprémben élek. Egyszerűen ez a magyarázata annak, hogy a jelen kiadvány - amely az „Így történt" folytatásaként is felfogható - itt jelenik meg, egy olyan városban, amelyhez őt semmi sem kötötte. Ám bízom benne, hogy a valódi érték, helyszíntől és időponttól függetlenül mindig érték marad. Vissza