Előszó
Érdekes, hasznos és különleges könyvet tart kezében a kedves Olvasó. A könyv írója nem kevesebbet vállalt, mint hogy egy szolgálat, egy intézet története kapcsán bemutassa a huszadik század fontosabb történéseit, eseményeit. Mindezt úgy, hogy a század elején épített és 1905-ben átadott m. kir. Honvéd Központi Ruhatár és jogutód szervezetei, majd az 1960- as évektől a ruházati szolgálat egésze történetét leírva, az intézet világából kitekintve vizsgálja, elemzi a történelmi fordulatokban, katonai és hadi eseményekben gazdag évszázad történéseit. A könyv, amely látszólag csak egy kis részletét világítja meg, mutatja be Magyarország huszadik századi történetének, mégis jelentős értéket képvisel, mivel az egyes részterületek összessége teszi teljessé, világítja meg sokoldalúan az évszázad krónikáját.
A könyv írója hiteles adatokra támaszkodva, élményszerűen mutatja be a katonai ellátás folyamatában jelentős szolgálat és intézményei munkáját. A szerző katonai pályája során mindig a ruházati szolgálat területén dolgozott, és közel 25 évet szolgált a Daróczi úti objektumban mint a MN Ruházati Szolgálatfőnökség tisztje, majd az MN (MH) Ruházati Ellátó Központ parancsnoka. így nemcsak a kutató, hanem az eseményeket megélő - sokszor befolyásoló - vezető szemszögéből írhatta meg a történetet. A könyv olvasása közben érezhető, hogy - az első ötven év borús, világháborúkkal tarkított története és az ötvenes évek szomorú, ellentmondásos időszaka után - a történet hogyan alakul át folyamatosan a szemtanú által hitelesített vallomássá. Az intézet megalakulásának, a két világháború során végzett munkájának, az elkövetett hibák feltárásának máig ható intelemként kell hatnia azokra, akik a mindenkori magyar katonák ellátásáért felelősek. Sokat tanulhatnak az utódok az ötvenes évek viszonyainak leírásából is. Az olvasó számára mégis az az időszak nyújthatja a legtöbb örömet, amely a reformok megvalósításáról, a szolgálat és az intézet sikereiről, a hazai és nemzetközi elismertség kivívásáról szól. mert a sikerek, még így visszatekintve is, erősítik az összetartozás, a szakmai büszkeség halványuló emlékképeit.
A könyv szerkezete, felépítése is újszerű. Mivel történelmi események sokasága jellemzi az elmúlt évszázadot, a könyv írója a történések sorrendjét, kronológiáját négy Időgép segítségével mutatja be az olvasónak. Ezzel segíti a szakmai történet beillesztését a nagy történelmi események folyamába. Ezzel azt is sikerül elérnie, hogy kevesebbet kell foglalkoznia a mások által már sokszor leírt politikai és katonai események taglalásával. A négy kronológia lényegében az első világháború, a második világháború, az ötvenes-hatvanas évek, majd az évszázad utolsó negyedének eseményeit foglalja magában. A könyv szerkezetének másik különlegessége a Kalandozások című részek beépítése, amely az egyes időszakokhoz kapcsolódó érdekes események részletes, élményszerű leírásával teszi lehetővé az olvasó számára, hogy egy novellához hasonlóan átélhesse, részesévé válhasson a leírt eseményeknek. Az első négy rész történései még csak lazán köthetők az intézethez vagy a szolgálathoz, de a többi rész már a szakma egy-egy érdekes eseményét taglalja az eseményeket átélő vagy közvetlenül érzékelő szemtanú hitelességével. A kalandozások másik feladata, hogy oldja a szakmai könyvek, históriák óhatatlan monotonságát, és a hasznos tudnivalók mellett élményt is adjon az olvasónak, főleg az eseményeket konkrétan megélők körében. A kötet végén található Búcsúzó - búcsúszó fejezet - avagy személyes emlékek a 100 éves Daróczi úti intézetről - a régi munkatársak és a leendő olvasók egy csoportjának vallomásait gyűjti csokorba. Ezek a vallomások az intézet és a szakma szeretetéről, egymás tiszteletéről, a katonák ruházati ellátásáért érzett felelősségről szólnak a jelenkor olvasói és a jövő nemzedékei számára.
A szerző a könyvben az események leírása kapcsán több olyan hibára, téves helyzetmegítélésre, rosszkor és rosszul meghozott vezetői és szakmai döntésre is rávilágít, amelyek döntően befolyásolták a katonák ruházati ellátásának minőségét, a csapatok hadrafoghatóságának gyakorlati kérdéseit is. Szomorú, de igaz tény, hogy az elkövetett vezetői és szakmai hibák, a katonák gyatra vagy késői ellátása - főleg a két világháborúban - hozzájárult számos katona értelmetlen halálához is. Még mindig visszacseng a könyv befejező részében Kéri Kálmán egykori vezérkari ezredes (rehabilitálás után vezérezredes), második világháborús veterán intelme: „Jegyezze meg, fiam, háborúba csak jól kiképzett és jól felszerelt katonákkal szabad elindulni. "
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal