Fülszöveg
A kérdésre, hogy „Isten igéje-é a Szentírás?", legalábbis három válasz adható.
„Nem" - mondja az ateista (sőt, az Ószövetségről legalább egy szakadár katolikus teológus is ezt állítja). „Igen" - mondják a hívő keresztények, a zsidók és a muszlimok, ki-ki a maga megszorításaival, azzal például, hogy minden szóról szóra úgy van, ahogy az Úrtól sugalmazott szent iratok állítják. Hogy - mondjuk - Noé (szerintük) serdülőkorú dinoszauruszokat is megmentett bárkáján, vagy hogy a mérges kígyók nem tehetnek kárt egy igazán karizmatikus keresztényben...
„Nem tudjuk és nem is tudhatjuk" - vélekednek az agnosztikusok, amit Pascal azzal is megtold, hogy a hit mindenképpen praktikus, mert ha az írásnak igaza van, végül csakis jól járhatunk.
Jacobs leginkább a harmadik csoportba sorolja magát, és egy évig tartó projektuma alatt arra vállalkozott, hogy megpróbálja a lehető leghívebben követni a bibliai parancsolatokat-meghagyásokat-szabályokat. Természetesen azzal a céllal, hogy írásban is...
Tovább
Fülszöveg
A kérdésre, hogy „Isten igéje-é a Szentírás?", legalábbis három válasz adható.
„Nem" - mondja az ateista (sőt, az Ószövetségről legalább egy szakadár katolikus teológus is ezt állítja). „Igen" - mondják a hívő keresztények, a zsidók és a muszlimok, ki-ki a maga megszorításaival, azzal például, hogy minden szóról szóra úgy van, ahogy az Úrtól sugalmazott szent iratok állítják. Hogy - mondjuk - Noé (szerintük) serdülőkorú dinoszauruszokat is megmentett bárkáján, vagy hogy a mérges kígyók nem tehetnek kárt egy igazán karizmatikus keresztényben...
„Nem tudjuk és nem is tudhatjuk" - vélekednek az agnosztikusok, amit Pascal azzal is megtold, hogy a hit mindenképpen praktikus, mert ha az írásnak igaza van, végül csakis jól járhatunk.
Jacobs leginkább a harmadik csoportba sorolja magát, és egy évig tartó projektuma alatt arra vállalkozott, hogy megpróbálja a lehető leghívebben követni a bibliai parancsolatokat-meghagyásokat-szabályokat. Természetesen azzal a céllal, hogy írásban is megörökítse ezt a különös esztendőt: ennek a dokumentuma az Egy évem az írás szerint.
Arnold Stephen Jacobs (1968) bölcsészkart végzett újságíró, az Esquire szabadúszó szerkesztője feleségével és három gyermekével New Yorkban él. A zsurnalisztáknak ahhoz a fajtájához tartozik, amelyik maga teremti meg a szituációt, majd utóbb megírja, kielemzi. Mára a módszer valódi klasszikusává nőtte ki magát. Kísérletező kedvének kezdetben azzal adta tanúbizonyságát, hogy az első betűtől az utolsóig elolvasta az Encyclopaedia Britannica mind a harminckét kötetét, mondván: „alázatteljes kísérletet" tesz arra, hogy „a világ legokosabb embere" váljék belőle. Próbálkozását szép siker koronázta - no nem abban az értelemben, hogy utóbb a „Legyen Ön is milliomos"-ban meg tudta volna mondani, mi az az erythrocita, hanem - éppenséggel könyvsiker. Újabb „alázatteljes kísérlete" ismét csak bestsellert eredményezett. Az Egy évem az írás szerint még híresebbé tette.
Műve, melyet kiadónk most a magyar közönség számára is hozzáférhetővé tesz, zajos - és pozitív - médiavisszhangot vert, a Paramount Pictures pedig opciót szerzett a megfilmesítésére. Más akciói nem kevesebb babért termettek számára. Legutóbbi megmozdulása az volt, hogy Wikipédia-szócikket íratott magáról, amelyből - az önkéntes külső szerkesztők módosítgatásai nyomán - alkalmasint tulajdon édesanyja sem ismert volna rá.
Egyebekben hivatását és családi kötelezettségeit nagyon is komolyan vevő férfiú - talán maga az Élet nem olyan komoly, mint általában gondoljuk. Alighanem erre óhajt rámutatni termékeny és sikeres munkálkodásával.
Vissza