Egy érintetlen dimenzió

Fülszöveg

Önmagunk iránti érdeklődésünk látható az ember keletkezésére vonatkozó mítoszok sokaságában éppúgy, mint általában az emberre és az egyes személyre vonatkozó elméletek és irányzatok nagy számában. Az évezredek alatt igen sokféle általános kijelentés hangzott el arról, hogy mi az ember, hogyan vált ilyenné, mit kezdjen önmagával és másokkal, különösen azokkal, akik nem úgy cselekszenek, ahogy ő szeretné. Még ma is egy tucat, többé-kevésbé elfogadott elmélet létezik, és időnként újak bukkannak fel.
Ezek a személyiség-elméletek segítenek abban, hogy az embereket együttműködésre bírják. Ha a tudomány eredményeit sikerül ilyen elméletalkotásra felhasználni, akkor nagy lépést tehetünk a régi álom, a békés és boldog világ megteremtése felé. Ezek az elméletek segítséget jelenthetnek a bűnözés, neurózis és pszichózis okozta szenvedések enyhítésében is, ami a normális ember számára nem látszik szükségszerűnek.
A filozófia, amely a jelenlegi személyiség-elméletek közvetlen őse, sok máig is megoldatlan kérdést felvetett. Az egyik a személy természetével kapcsolatos. Kizárólag test az ember? Van valami, ami ezt a testet irányítja? Ezekre a kérdésekre még nem találtunk megoldást. Egyesek monista álláspontot képviselnek, mondván, hogy csak a test létezik, mások implicit vagy explicit módon dualisták, mondván, hogy test és lélek, vagy test és szellem létezik. Szabad-e az egyén, vagy sem? Meghatározott-e a viselkedés, vagy van az embernek lehetősége önálló és alkotó értékelésre és döntésre? A szabadság vagy determináltság kérdése is nyitott. Racionális-e az emberi lény, aki valamilyen erkölcsi mérlegelés alapján cselekszi azt, ami nyilvánvalóan érdekében áll, vagy tudatos és tudattalan érzések és indulatok irányítják? Ebben sem értenek egyet a modern személyiség-elméletek.
Sok más nézet is létezik, amellyel az emberi lény megértését kívánták elősegíteni. Egyesek a vallásból származnak, mások a hagyományból, egyesek elméleti konstrukciók, mások kísérletekre támaszkodnak. A jelen pillanatban nem kevesebb mint negyven többé-kevésbé tudományos személyiség-elmélet létezik, egyesek széleskörűek, minden átfogóak, mások szűkek és specializáltak. De mindegyik az igazságot keresi, és azt szeretné megragadni, hogy valójában mi is az ember.
Ebben a tanulmányban a személyiség kialakulására és fejlődésére vonatkozó elméletet fogunk tárgyalni, amely klinikai tapasztalatokból indult ki, az elmúlt harminc év alatt fejlődött és kiterjedt, miközben változásokon is átment - ahogy ez más érett személyiségelméletekre is jellemző. A személyközpontú elméletet többféle módon is igazolták, klinikai tapasztalatokkal, egy sor kutatással, analógiásan, és a legújabb neurofiziológiai ismeretekkel. Véleményem szerint az elmélet nem csak az emberi természet átfogó és teljes képét jelenti, hanem életfilozófiát is, amely segítséget jelenthet a régi álom, a bizonytalan világban megteremtett béke és harmónia megvalósításában. Vissza