Egy ember ment a hídon, veres zekében

Fülszöveg

Ez a regény nem történelmi átélés, pusztán csak irodalom kívánna lenni. Hogy a szerző e jámbor szándékával célt ért-e, avagy sem, arról az olvasó hivatott dönteni.
Sem a hely, sem az idő nincsen térközbe szorítva. Maga a szöveg épp hogy csak sejtet némi eligazítást. Inkább betájol, semmint pontosít.
A cselekmény a reneszánsz korhoz ízül, helye pedig a mediterrán térség. Ám mindez csak elnagyolt. Marad lényegül a puszta irodalom.
Ha mégis eröltetnők, a főhős szülővárosának előképe talán Toledo, ahol műhelye valamiképp a Greco rendetlenségét tükrözi. A híd, amelyen a veres zekés átmegy, ezesetben Tajot átívelő Puente San Martin lehetne. Túlpartjáról, Pedralbából indul hegynek fel az út Madrid felé. Mindez bár lehetséges, tulajdonképpen mégsem az. Nem is lényeges, hogy az legyen.
Az egyheti járás a székvárosig egy inkább már toszkán tájon visz keresztül, az uticél pedig a korai Mediciek Firenzéjére emlékeztet. A még Savonarola előttire. Főtere is a Palazzo Vecchio és a Loggia dei Lanzi kettősével. Hasonló kötődésre utal a rokonszenves haramia neve is: Lorenzaccio. A XIX. században írt Musset-színdarab hősének jellegzetesen reneszánsz neve.
Magatartás tekintetében pedig amolyan a reneszánszba tévedt Robin Hood, egy Fra Diavolo mediterrán beütésével. Zsákmányát a rászorulóknak osztó, inkább rokonszenves betyár. Bár vér is tapad a kezéhez.
Nevezett név egyébként nemigen szerepel. Kivéve a hősnőét: Glorietta. Pusztán irodalmi fantázia. Már az is kérdéses, előfordult-é egyáltalán női névként? Szent Glóriettát a hagiográfia nem ismer...
A császár talán V. Károlyról mintázva, a Tiziano festette formában. Magába zárkózott és gondterhelt, akinek terhére van az uralkodás és a vadászat, de lehetett az olasz reneszánsz bármelyik alakja: nemcsak egy Medici, hanem akár egy Gonzaga, egy Montefeltro, vagy egy Farnese...A főkancellár alakjának - és sorsának is - talán az V. Károlynál két nemzedékkel későbbi condeduque de Olivares lehetne előképe, míg a bajkeverő, különc krónikás az V. Károly korabeli aragon Zuritára emlékeztet.
Főhősünk, a festő, és a címadó veres zekés hírnök egyaránt névtelenek. Mindkettő irodalmi alak, akárcsak a mellékszereplők legtöbbje: a vámos, az alabárdosok, a kanonok, vagy az Arany Oroszlán fogadósnéja. Mint tipológia ők is létezhettek volna, persze valahol, valamikor. Vissza