Egy Ember kibújik a bőréből

Fülszöveg

Pályi András legrangosabb prózaíróink köze tartozik. Három kötete jelent meg eddig: Tiéd a kert (1978), Éltem (1988), Kövek és nosztalgia (1989). Negyedszázada, hogy kritikákban, esszékben rendszeresen foglalkozik a színházzal is: az új színházi törekvésekre figyel, s azokra az elméleti kérdésekre, amelyeket magukkal hoznak.
Sűrű, bátor, lényegre koncentráló, gondolatgazdag, emócióktól fűtött, mégis pontos kontúrokkal rajzolt írások színházi esszéi. Egy-egy előadás rendezői eszméjének mélyére hatolva, színészi jelenlétét elemezve - színész és szerep „bőrébe búja", titkokat kutatva - feleletként bele-beleütközik a visszatérő kérdésbe: milyen dramaturgiai jelentőségé van a megváltozott politikái légkörnek? Pályi az új, színházi törekvések lelkes, ám korántsem kritikátlan híve... Pályi tovább kíséri a folyamatot a forradalmi változást hozó nyolcvanas években egészen napjainkig. Kötete második felében olyan drámák előadására figyel, amelyek bemutatására ezelőtt nem kerülhetett sor. Színpad és nézőtér megváltozott kapcsolata izgatja: sikerül-e vagy sem áttörni „a falat" színpad és közönség között; ez az előadás mércéje. Így kerül egymás mellé Csurka István frissen bemutatott erdélyi témájú Megmaradni-ja és Mészöly Miklós évtizedeken át tilalmi listán szereplő Ablakmosója, a Szolidaritás-korszak után emigrált lengyel Glowacki Svábbogárvadászata és a szlovén író, Jancar darabja, A nagy briliáns valcer, amely „A Szabadság Szabaddá Tesz" nevű elmegyógyintézetben játszódik, Václav Havel első magyarországi premierje, Orwell Állatfarmjának musical-változata és az egykor száműzött, most New Yorkból hazalátogató Halász Péter előadása, s ezzel az avantgard útjának (zsákutcájának?)felmérése.
Pályi az ujja hegyével is érzi-érti a színházat. De többet is tud: önállóan, világosan, bátran gondolkodni. És őszintén, pontosan írni.

Márványi Judit Vissza