Fülszöveg
"- A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt...
- Csak nem azok ott?
- Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót!
... A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. - Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal.
- Présház, az nincs - János hátrább húzodott.
...Itt szállt meg a svéd király - magyarázta apa. - Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás.
...A nő felnézett az ágyról. - Mit csinál a hajammal? - kérdezte elnyúlt, panaszos hangon.
János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején.
- Egészen összekócol! - hallatszott az ágyról.
- Micsoda hajzuhatag! - Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű.
- Ó, a feleségem haja! - Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. - Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királyőé volt ilyen.
...Oszlopokban jött...
Tovább
Fülszöveg
"- A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt...
- Csak nem azok ott?
- Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót!
... A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. - Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal.
- Présház, az nincs - János hátrább húzodott.
...Itt szállt meg a svéd király - magyarázta apa. - Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás.
...A nő felnézett az ágyról. - Mit csinál a hajammal? - kérdezte elnyúlt, panaszos hangon.
János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején.
- Egészen összekócol! - hallatszott az ágyról.
- Micsoda hajzuhatag! - Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű.
- Ó, a feleségem haja! - Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. - Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királyőé volt ilyen.
...Oszlopokban jött a füst. Szélrohamok hajtották. Átszállt a kiégett ablakokon, a szobákon.
János a kavargó eget nézte. Közben egy hangot hallott valahonnan mélyről.
- Egy könyv... Nekem volt egy könyvem."
Vissza