Egy éj az Arany Bogárban és más elbeszélések

Előszó

Részlet a könyvből:

"Tótpelsőc igénytelen városka Zólyom megyében, alig van annyi lakosa, mint egy kisebb alföldi falunak. S ami van se városias. A pap, néhány mesterember, a boltos, a nótárius és a bíró járnak kaputban. A többi egyszerű parasztság, mely nagyobbrészt angolul beszél. Mert megfordult a világ. Azelőtt latinul beszéltek a kaputosok egymás közt, hogy a parasztok ne értsék őket, most a parasztok beszélnek angolul egymás közt, hogy az urak ne értsék.
Fél századdal ezelőtt történt itt az elbeszélendő epizód az „Arany Bogárhoz" címzett vendéglőben, mely most is a régi karban áll, csakhogy most sárgára van meszelve és „New York városához" neveztetik. Akkor jó bort mértek benne, most gyalázatos pancsot, ami azonban a bogarakat illeti, bogarak inkább most vannak ott nagyobb számmal, mint azelőtt - az igaz, hogy nem aranyból való bogarak. Özvegy Huszák Sámuelné, a vendéglősné, nagy rendet és tisztaságot tartott; a három vendégszoba, mely az emeleten van, olyan volt mindig, mint a kristály, csak lent az ebédlőben panaszkodtak a vendégek a sok légy miatt, s Huszákné asszonyomnak innen maradt fenn egy mondása, amiből nyilvánvalóan kitetszik a szellem elsősége a többi mulandó dolgok fölött; mert Huszák Anna már harminc éve ott fekszik a völgyben, a temetőben; a kicsi, piros szobaleány, a Zsuzska, aki akkor itt sürgött-forgott kackiásan a kurta rokolyában, hasonlóképpen hamu már valahol; a poharak, tányérok, amelyekből akkor ittak-ettek, rég összetörtek bizonnyal, de a Huszákné mondása még mindig él, s minden nyáron felidéztetik a legyek szaporasága idején." Vissza