Egy egész élet

Fülszöveg

„Elfordítja a fejét, hogy lásfca az ó|átf Mindjárt dél. Ezek azok a hosszú és forró júlifisi napok, ¦amikor reggeltől estig hőség van, még akkor is, amikor beáll a homály. Éjjel-nappal nyitva az ablak, a meleg levegő úgy árad he rajta, akár szaunából a gőz. Csakhogy az ő számára'soha többé nem nyílik már ki az ablakon Lúli világ. „Soha már, soha már", károgja Poe hollója.
A reggeli betegápoló látogatásai óta négy óra telt el, a gondozjpnő kicserqlté a ipelenkát, rendbe tette az ágyat, megemelte a fejrészt, hogy félig ülve fekhe&sen. O kezébe vett egy könyvet, de aztán visSjzatette ^^éjjeliszekrényre, és csak bámulta a^smerősjzobát, a ro-letta által csíkokra szabdal®ablakot„az afrikai ibolyát ^az ablakpárkányon, a beépjtett, szekrények ajtosOTÍ^ a festményeket: a zöldesszürke és barna, őszi folyópartot, kedvenc virágkompozícióját egy kis,cserépben. Bámulta takarékosan beszerzett műtárgyait, a kLp'eYét, melyek eyenge művészi színvonalát csak ké-sŐbb értette meg,;ímiután már két éve... Tovább

Fülszöveg

„Elfordítja a fejét, hogy lásfca az ó|átf Mindjárt dél. Ezek azok a hosszú és forró júlifisi napok, ¦amikor reggeltől estig hőség van, még akkor is, amikor beáll a homály. Éjjel-nappal nyitva az ablak, a meleg levegő úgy árad he rajta, akár szaunából a gőz. Csakhogy az ő számára'soha többé nem nyílik már ki az ablakon Lúli világ. „Soha már, soha már", károgja Poe hollója.
A reggeli betegápoló látogatásai óta négy óra telt el, a gondozjpnő kicserqlté a ipelenkát, rendbe tette az ágyat, megemelte a fejrészt, hogy félig ülve fekhe&sen. O kezébe vett egy könyvet, de aztán visSjzatette ^^éjjeliszekrényre, és csak bámulta a^smerősjzobát, a ro-letta által csíkokra szabdal®ablakot„az afrikai ibolyát ^az ablakpárkányon, a beépjtett, szekrények ajtosOTÍ^ a festményeket: a zöldesszürke és barna, őszi folyópartot, kedvenc virágkompozícióját egy kis,cserépben. Bámulta takarékosan beszerzett műtárgyait, a kLp'eYét, melyek eyenge művészi színvonalát csak ké-sŐbb értette meg,;ímiután már két éve kénytelen volt naphosszat őket nézni. Sokszor éljátszott ügyan a gondolattal, hogy megkéri az ügyeletesá>etegápolónőt, hogy hozzon átia nappaliból a változatosság kedvéért más festményeket, és cserélje ki őket, de aztán rájött, hogy rövid idő múlva azok is ugyanolyan egy^ hangúak lennének, mint ezek.
Meg aztán Mejük sincs, hogy az Őjkedve szerint cserélgessék a képeket.L Vissza