Egy dollárkirály levelei fiához

Előszó

Részlet:
Kedves Pierrepont!

Ma reggel anyád jó egészségben megérkezett. Persze azt izeni, az Istenért meg ne erőltesd magad a tanulásban. De én, az apád, azt mondom: csak erőltesd meg magadat. Azért küldtünk az egyetemre, hogy megszerezd a néked szükséges műveltséget s ebből ott telik bőven. Csak ne légy szemérmetes, ha megkínálnak vele, hanem nyulj hozzá alaposan, hogy meg ne rövidülj. Hidd el, a műveltség manapság az egyedüli dolog, a mi még ebben a világban gazdátlanul kószál, a miből mindenki annyit vehet el akadálytalanul, a mennyi jól esik neki; minden más le van srófolva és elveszett a srófhuzója. Nekem fiatal koromban nem voltak olyan sánszaim, a milyenek neked most kinálkoznak. Viszont más részben nekem volt jobb a dolgom. Némely ember a pénz értékét úgy ismeri meg, hogy semmije sincs és meg kell próbálni, hogy abból a pár millióból, a mi nincs erős kézben, megkaparitson néhány dollárt; másik megint úgy, hogy örököl ötvenezer dollárt s úgy gazdálkodik vele,mintha évi ötvenezer dollár jövedelme volna. Az egyik abból ismeri meg az igazságot, hogy hazugokkal van dolga, a másik megtanulja a vasárnapi iskolában. Az egyik akként szerez fogalmat az alkohol káros hatásáról, hogy maga iszákos, a másik egy jó anya intelmeiből. Az egyik más emberekkel való érintkezés útján szerzi a műveltséget, vagy ujságból, népkönyvtárból; a másik professzoroktól és régi pergamenekből. Miképp jutunk valamely jó dologhoz, az nem fontos, csak megkapjuk és megtartsuk; a külső körülmények igazán mellékesek. Ha a csomagolás formája birta rá a vevőt, hogy vásároljon, akkor a csomagolás célja el van érve; azután ugyis szemétre vetik. A konyhában, a szakács szemében már az áru minősége beszél. Vissza