Előszó
Boden Hédi türelmetlenül leste az ablaknál barátnőjét, Ingeborgot. Órájára pillantva látta azonban, hogy jogtalanul vádolta pontatlansággal, mert alig múlt el félnégy és Ellgúth Ingeborg négy órára...
Tovább
Előszó
Boden Hédi türelmetlenül leste az ablaknál barátnőjét, Ingeborgot. Órájára pillantva látta azonban, hogy jogtalanul vádolta pontatlansággal, mert alig múlt el félnégy és Ellgúth Ingeborg négy órára ígérkezett hozzá.
Végre látta az úton közeledni.
Barátságosan integetett feléje és maga nyitott neki ajtót.
- Későn, de mégis jössz! Messzi út nem menti mulasztásodat - fogadta gyöngéd szemrehányással és szobájába vezette.
- Nincs igazad, Hédi! Még négy óra sincs. Tudod, mindig pontos vagyok, ha előreláthatatlan körülmények nem akadályoznak.
- Igen, igen, kedves, jó Ingei - csak oly türelmetlen voltam már - ó, ha tudnád. - Élénken táncolta körül a barátnőjét.
- Igazán kíváncsivá teszel. Milyen fontos esemény hoz ki ennyire a sodrodból?
- Ugy-e, azt szeretnéd tudni, de nem mondom ám meg, - incselkedett Hédi - nem is sejted, drágám! De nem kínozlak tovább, hanem alássan jelentem, hogy beszállásolás van nálunk. Ó, oly boldog vagyok - egy igazi hadnagy! - Mit szólsz hozzá?
Ingeborg nevetve válaszolt: - Hédi, igazán úgy teszel, mint egy tizenhatéves bakfis, akinek egy hadnagy még világrengető esemény! - Ó, 6, - tréfásan megfenyegette az újjával Hédit - ha ezt Friedel tudná!
Vissza