Egy család története

Előszó

Szitha Mária nyugalmazott gimnáziumi tanárnő a nyíregyházi Jósa András Múzeum régi támogatója. Nincs olyan kiállítása a múzeumnak, amelynek a megnyitásán ne lenne jelen, nincs olyan foglalkozása a múzeum Baráti Körének, amelyen ne segítené társait hozzászólásaival az újkori város- vagy megyetörténet jobb megértéséhez. Sőt, maga is - mint az iskola- és családtörténet jó ismerője élvezetes előadásokkal járul hozzá a két világháború közti, vagy az 50-es évekbeli Nyíregyháza múltjának egy-egy ismeretlen fejezete megértéséhez. Szitha Mária azt is jól tudja saját családja példáján, hogy a múlt tárgyakban megtestesült, vagy papírra vetett emlékei sérülékenyek, könnyen pusztulnak, s gondatlan kezekben elenyésznek. Elég csak felütni a századfordulón megjelent Szabolcs vármegye Borovszky-féle kötetét, hogy felmérhető legyen a kár. Hány kastély, kúria vagy úri lak vált a földdel egyenlővé, s a megmaradtak egykor pazar berendezése, bútorai, képei, könyv- és levéltárai semmivé lettek. Hová tűnt a Desewffiek gazdag szentmihályi könyvtára, a Vayak berkeszi levéltára, a Czóbelek anarcsi képtára? Nemcsak a II. világháború harci eseményei pusztították el őket, de azt követően az emberi ostobaság legalább ugyanakkora rombolást végzett. Szitha Mária így jutott el annak felismeréséig, hogy családjuk egykori levelesládája megmaradt darabjainak biztos őrzési helye csak egy közgyűjtemény lehet. Hosszas megbeszélések után 1996 szeptemberében került átadásra a Jósa András Múzeum Kállay-Gyűjteményében az a 41 tételből álló iratanyag, amelynek legértékesebbje Bocskai István erdélyi fejedelem 1606. Szeptember 8-án kiállított címereslevele hadházi Mérghes Márton és Szitha János részére. Vissza