Előszó
A fotográfia mindig érdekelt, de csak 1976-ban határoztam el, hogy kutatni kezdem a török fotográfia történetét. Az oszmán fotográfusok élete és munkája egyre varázslatosabbnak tűnt a kutatás során. Egyáltalán nem volt lélekölő munka, minden egyes kép felfedezése újra meg újra felkeltette gyermeki lelkesedésemet a régi fotográfiák iránt. Templomok, muzulmán, keresztény és zsidó temetők, könyvtárak, archívumok..., regisztereik majdnem kétszáz év históriáját őriztek, ám én poros oldalaikon élőnek láttam a múltat.
Az 1980-as évek elején autóval utaztam Németországba, akkor fedeztem fel Magyarországot és Budapestet. Később kétszer volt alkalmam idelátogatni.
A szívem itt maradt és bíztam abban, hogy még nagyobb boldogság ér itt egyszer.
Aztán 2000-ben nyílt egy felejthetetlen kiállítás Isztambulban, a Pamukbank Fotógalériában "Magyarország: a fényképezés hazája" címmel, amit a fotós világ osztatlan lelkesedése kísért. Ekkor találkoztam a kiállítás kurátoraival, Kincses Károllyal és Kolta Magdolnával, akik érdeklődtek a gyűjteményem iránt, ezért jöhetett létre a kiállítás.
Hálával tartozom Kincsek Károlynak, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójának és Kolta Magdolnának, a múzeum kurátorának, hogy lehetővé tették ezt a kiállítást, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, hogy hozzájárult a kiállítás megrendezéséhez és a katalógus megjelentetéséhez.
A katalógus egyaránt beszél rólunk törökökről, szokásainkról, történelmünkről és magáról a fényképezésről, mert csak így válhat teljessé, megérthetővé az oszmán birodalom fotótörténete.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal