Egy bányász élete

Előszó

Öreg ember nyitott be a könyvkiadó szerkesztőségébe. Félszegen, nehézkesen kezdte mondókáját, de volt azért benne valami konok elszántság is, mint az olyan emberben, akinek örökké harcolnia kellett igazáért. 74 esztendős és egy könyvet írt, saját szomorú élete történetéről. Néhány nagy árkus papirost, valami bányanapló rubrikázott oldalait adta át a lektorátusnak.
A nagy árkus kellős közepén kicirkalmazott betűkkel ez a cím díszlett: „Egy Bánya munkás Élet története a huszadik században". Az első oldalon az „Előszó".
Engem éppen valami hivatalos ügy vezetett a szerkesztőségbe. Arra vállalkoztam, hogy lemegyek a bányavidékre és leírom a bányászok életét. Meglepett hát a véletlen. Itt áll előttem egy öreg ember. Ha szólok, füléhez emeli kezét, nagyothall szegény. Kopasz feje körül néhány hosszú ősz szál leng. Szeme világoskék, nyugodtnézésű, csak a nagyothallása okozza néha nyugtalan pillantását.
- „Igen, igen, én vagyok az öreg bányász!"
Inkább kiabálja ezt, semmint mondja. Olyan ez az öreg, mintha egy népmeséből lépett volna elő. Az élet eljön az íróhoz és kísértésbe ejti. Mennyivel könnyebb lenne a képzelet erejére bíznom magamat, a művészet hány járt ösvényén kanyaroghatnék! De nem mondhatok le a legnagyobb kísértésről, arról, hogy a valót írjam meg. Itt áll mellettem az öreg, vásott barna kabátján egyetlen fekete gomb fityeg. Félvállas a munkától, az örökös görnyedéstől. Elgondolkozom, ő meg faggat. Kérdi, vájjon megírom-e az ő életét? Nagyon érdekes, roppant tanulságos ám, az eseményeket ő mind, mind feljegyezte. A címhez nagyon ragaszkodik. - „Író úr, az köll legyen a címe, hogy „Egy bányamunkás élettörténete a huszadik században."
Érzem, hogy ezzel a kormegjelöléssel nagy szándéka van. Ezáltal akarja érzékeltetni az előrehaladott emberiség méltatlan és megalázó társadalmi állapotát, ezzel törekszik szomorú munkássorsa mögé vádló ellentétet alkotni, a haladó idő és a maradi világ között.
Szó József 74 éves, több mint ötven esztendeig volt a bányában és nem tudom, hogy evett-e ma már valamit? Megrokkant a szénért folytatott küzdelemben, de annyi szene sincs, hogy átfűthesse kis cselédszobáját,ahol árukihordó fia jóvoltából lakik.
- Idehallgasson Szó bácsi! Én elolvastam a feljegyzéseit és most szép sorjában elmondunk az embereknek mindent. Úgy, ahogy történt . . . Vissza