Egy asszonyi hajszál

Előszó

Részlet:
Tudjuk jól, hogy annak a csodálatos növénynek, a minek asszonyi hajzat a neve, a mióta csak a költők belemesterkedtek a história-irásba, a legrégibb időktől fogva mindig akadt megdicsőitője. Berenice haját a csillagok közé fölemelték; a carthagói nők haja az utolsó «bellum punicum»-ban szerepelt, mint kézíjak idege. Egy ilyen tömör, ragyogó hajsátorért fellelkesülni nem is kell valami nagy fantázia: ez a márvány-homlokról aláomló kuszált sugár-özön, a villanyosság rejteke, a hidegvérü philosophot is képes phantástává galvanizálni, ez a százezer húrú hárfa, aranyból, ha szőke, aczélból, ha fekete : akárkit költővé avathat ; azon könnyű játszani ; de a mi regényünk egyetlen egy szál hajról szól csak; «egy» asszonyi hajszálról. És azután épen az a hajszál volt az, a min mult, hogy Európa térképe egészen át nem változott, hogy Magyarországon egy magyar gróf új dinasztiát nem alapított, - hogy a török szultánok stambuli residentiájukat Béccsel nem váltották fel, hogy Lengyelországban nem franczia királyi vér uralkodik, hogy Moszkvában nem a lengyel parancsol, - ez mind egy hajszálon függött, s azon mult, hogy az a hajszál «nem» szakadt el.
Az asszonyi hajszál nagy hatalom a világtörténetben. A legokosabb emberek képesek mindenféle babonát elhinni egy asszonyi hajszálról. Ha Gordius király a szekerére vetett feloldhatatlan csomót nem somfaháncsból, hanem egy szál asszonyhajból bogozta volna össze, azt még Nagy Sándor sem tudta volna felbontani, se kettévágni.
Tehát az elmesélendő történet összefüggését képezi egy valóságos, nem allegorikus, de aranyvörös női hajszál. Vissza