Egy angol lány New Yorkban

Fülszöveg

Utopia Homes New Yorkba menekült. Otthagyta a ködös, szürke londoni utcákat, ahol minden a közelmúltban elhunyt édesanyjára emlékeztette. New York nemcsak a nagy kaland számára, de egyben szülőföldje is.
A várostól mindent megkap, amiről álmodott, sőt még annál is többet. Nyár van, hőség van, és csak úgy nyüzsögnek körülötte az érdekesebbnél érdekesebb emberek. Egy szobrásszal bonyolódik szerelmi viszonyba, aki megtanítja neki, hogyan érezze jól magát.
Ám amit Utopia igazán szeretne, az egy jó kis meló valamelyik vezető New York-i képes magazinnál, ahol a tökéletes alakú lányok pszichoterapeutákhoz járnak ebédidőben, hogy még tökéletesebbnek lássák a világot, és benne önmagukat. Ennek nincs is akadálya, hisz az újságírói végzettsége és az ismerettségi köre megvan hozzá. De valóban ez a megoldás egy angol lány számára?
Utopia számára New York teli van megválaszolatlan kérdésekkel. Szerencsés, hisz olyan helyekre is eljut, amikről még csak nem is álmodott. Mert ez egy igazi, ilyen-az-életben-csak-egyszer-adatik-meg utazás.
"A szülők nemcsak hogy New Yorkban találkoztak, de épp elég ideig maradtak ahhoz, hogy elsőszülöttüket Libertynek, szabadságnak, a másodikat pedig Utopiának nevezzék el. Hívhatták volna őket New York Egynek és New York Kettőnek is. -- Nixon-gyerekek - tréfálkozott az apja. Utopia annak az egyetemi kávézónak a neve volt, ahol az a bizonyos hirdetés függött a gépelésről. Tüntetéseket, gyűléseket tartottak itt, és röplapokat osztogattak. Az anyja egyszer látott négy ismeretlen nevű gyalogost, a Fekete Párducokat az egyik sarokasztalnál. A kávézó beépült a családi folklórba, a karácsonyi pohárköszöntők szerves részévé vált.
- Igyunk Utopiára, ahol az ember egy dollárért rántottát és kávét vehetett, és még vissza is kapott - emelte poharát az apja, és a család majd megpukkadt a nevetéstől.
Utopia szülei nyomdokain járva fedezte fel a várost. A Keleti Kilencvenharmadik utcán ott volt a szülészet, a Nyugati Kilencvenötödiken az első lakásuk, a Nyolcvannegyediken az, ahol patkányok voltak a falburkolatban, ott volt a Columbus és a Central Park mellett az a Montessori-iskola, ahová Utopia és a nővére jártak. Az idők során minden mitizálódott, Utopia nagyobb, bohémabb épületeket képzelt el. Öntözött virágos ablakaival és súlyos barna ajtajaikkal túl rendesek, túl konzervatívak voltak. De még így is rengeteg emóciót váltott ki Utopiából, ha ránézett ezekre a barna téglás, gránithomlokzatos házakra.
Bárhová ment, az anyjára gondolt.
És ott volt a fénykép is. Egy fekete-fehér pillanatfelvétel, Utopia a tárcájában hordta. A képen az anyja fejkendőt viselt és turkálóban vett rókabundában tolt két kislányt egy babakocsiban a Central Park habos süteményhez hasonlatos hóbuckái között. Utopia erre nem emlékezhetett, mert akkor még túl kicsi volt. Ez még az ő ideje előtti anya volt, arról az emberről csak találgatni tudott. Épp annyi idős volt, mint ő most." Vissza