Egry József

Előszó

Egry József alkotói hagyatékának közkinccsé tételében 1973 nevezetes dátum. Születése kilencvenedik évfordulója alkalmából ekkor nyílt meg Badacsonyban, egykori műteremházában és az utólag hozzáépített kiállítótérben az Egry József Emlékmúzeum. A megnyitó az akkori magyar kulturális élet jeles eseménye volt, amelyet szellemi életünk nagyjai is megtiszteltek jelenlétükkel, így adózva a huszadik századi magyar festészet kiemelkedő egyénisége emlékének.
Az egykori barátokat, művészetének csodálóit az a sajátos érzés gyűjtötte egybe, amelyet csak az Egry-alkotások képesek az emberben előidézni. A rabul ejtő erő okát Varga Hajdú István is kereste, s amit magyarázatul talált, az választ ad arra a kérdésre, hogy mit szeretünk Egry művészetében: „Talán azt, hogyha tovább együtt vagyunk velük (a képekkel - kiemelés FZS), olyan érzésünk támad, mintha eltűnne a fal, s olyan világ tárulna elénk, amely nem hasonlít semmi máshoz: sajátos rendje, sajátos atmoszférája van és egy átható akaratú, hatásoktól független nagy művész varázsolta elénk. Ennek a csodának válunk részeseivé."
Egry ezt a csodát mindenekelőtt a Balaton partján, Keszthelyen és Badacsonyban hozta létre, ahol az első világháború végétől haláláig, 1951-ig, több, mint harminc esztendőn keresztül élt. Badacsonyban ismerkedett meg az itteni szőlőbirtokkal rendelkező neves Pauler család leányával, Juliskával, akit - az asszony válása után - 1918-ban feleségül vett. Az ő családi hagyatéka segítette Egryéket a lakhatás - bár viszontagságos megoldásában mind Keszthelyen, mind a badacsonyi szőlőhegy présházában, mind pedig a part menti telken felépített házukban." Vissza