Egri csillagok I-II.

Előszó

Részlet a könyvből

A patakban két gyermek fürdik: egy fiú, meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hét esztendős; a leányka két évvel is fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött A víz egy vápában szekérfordulatnyi tavacskává szélesült. Tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszercsak ott lubickolt meztelenen mind a kettő.
Fürödhetnek: nem tátja ott őket senki. A pécsi út odább van, túl a fákon. Az erdőben nem jár senki. Ha valaki meglátná őket, lenne is. nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján, - az nem úrfi; de a leányka a tekintetes Cecey Péter úrnak a leánykája, - kisasszony - és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.
Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úri galambka: fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, két kis szöszke hajfonata röpköd a nyakán.
- Derdő, - nevet a fiúnak, - uttyunk.
A Gergőnek nevezett vékonyka barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a partnak, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.
Azonban, hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.
- Jaj, a szürke!
Kilép a vízből és körülfutkos, vizsgálódik a fák között Szemlél a földre is: merre látja a nyomokat? Vissza