Egri csillagok

Előszó

Részlet:

HOL TEREM A MAGYAR VITÉZ?

A PATAKBAN két gyermek fürdött, egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú hétesztendős; a leányka két évvel is fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz egy vápában szekérfordulatnyi tavacskává szélesült. Tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickolt meztelen mind a kettő.
Fürödhetnek: nem látja őket senki. A pécsi út odább van, túl a fákon. Az erdőben nem jár senki. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka a tekintetes Cecey Péter úrnak a leánykája - kisasszony, - és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.
Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úri galambka: fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, két kis szöszke hajfonata röpköd a nyakán.
- Derdő - nevet a fiúnak -, uttyunk. A Gergőnek nevezett vékony barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a partnak, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.
Azonban, hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe és aggodalmasan néz körül.
- Jaj, a szürke!
Kilép a vízből és körülfutkos, vizsgálódik a fák között. Szemlél a földre is: merre látja a nyomokat?
- Várjon, Vicuska - kiáltja a leánynak -, várjon, mingyárt jövök!
S azon meztelen nyargal a nyomokon a pécsi út felé. Vissza