Előszó
A magyar történelem legvészterhesebb, egyben legizgalmasabb korszakát mutatja be e kötet Magyarország három részre szakadásától Eger ostromáig.
1552 tavaszán a törökök nagy támadást indítottak, hogy tovább növeljék birodalmuk területét. Egymás után estek el a legerősebb magyar várak: Temesvár, Lippa, Veszprém, Drégely és kisebb erősségek, mint Csécsény, Hollókő, Salgó stb.
Szolnok elfoglalása után az egyesült török hadak a Felvidék kapuja, Észak-Magyarország bástyája, Eger vára ellen vonultak, melyet ha bevesznek, akkor Lengyelországig szabad az út a törökök előtt, s a királyi Magyarország és Erdély végleg elszakadnak egymástól.
Dobó István várkapitány kétszáz gyalogos és kétszáz lovas katonával rendelkezett, ám a török közeledtének hírére a szomszédos megyék és városok, de még a király is küldött katonát. A környék parasztjai, kézművesei, s Eger lakói is mind behúzódtak a várba, így összesen mintegy kétezer ember várta a támadást...
Gárdonyi Géza legismertebb történelmi regénye elsősorban a fiatalabb korosztályok között vált népszerűvé, de méltó helyet vívott ki magának a magyar irodalom legkiválóbb, több nyelvre lefordított művei között is.
Sodró lendületű, lebilincselően izgalmas történet ez, mely valós helyszíneken játszódik, s főhősei valóban élt történelmi személyiségek. Hűen mutatja be a korabeli embereket, s a végvári vitézek életét, küzdelmeit, akik hősiességből példát mutattak nemcsak kortársaiknak, de az eljövendő nemzedéknek is.
Gárdonyi Géza (Agárdpuszta, 1863. aug. 3.-Eger, 1922. okt. 30.) író és szerkesztő volt. Apja, Ziegler Sándor uradalmi gépész - Kossuth „fegyvergyárosa" - megalkuvásra képtelen természete miatt folyamatosan változtatta munka- és lakhelyét. Gárdonyi iskoláit Sárospatakon, Pesten és az egri érseki tanítóképzőben végezte. 1882-1885-ben Karádon, Devecserben, Sárvárott és Dobronyban tanított. 1885-ben feleségül vette Csányi Máriát. Győrött telepedtek le, s újságírással kezdett foglalkozni; 1881-91-ben Szegeden (Szegedi Hírlap, Szegedi Napló), majd Pesten (Magyar Hírlap). 1892-ben különvált feleségétől. 1897-ben költözött Egerbe anyjával, ettől kezdve teljes elzárkózásban élt az „egri remete".
Vissza