Hunyadi László I-III.

Előszó

Jelen kritikai kiadás megkezdése előtt Erkel Ferenc
egyetlen operájának partitúrája sem látott napvilágot
nyomtatásban; a két tartósan népszerű mű, a Hunyadi
László és a Bánk bán tiszteletre méltó színvonalú Rózsavölgyi kiadásától eltekintve modern ének-zongora kivonatuk sem jelent meg. Pedig a hiteles kottaszöveg hozzáférhetővé tételére igen nagy szükség lett volna, minthogy a magyar operaszínpadokon mind a folyamatosan műsoron lévő, mind az alkalmilag felújított operákat átdolgozásban, illetve áthangszerelésben játszották és játsszák. E hiány pótlására korábban egyetlen kísérlet történt: az 1960-as évek elején a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívuma (később Zenetudományi Intézet) kezdeményezte az Erkeloperák összkiadását. A Bónis Ferenc által irányított vállalkozás keretében Yécsey Jenő zeneszerző és zenetörténész, az Országos Széchényi Könyvtár zenei osztályának vezetője előkészítette négy teljes opera és az összes nyitány közreadását. A kiadás folyamata azonban nem indult el, Yécsey munkái kéziratban maradtak.
Vécsey Jenő partitúráit a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete őrzi. Áttekintésük alapján megállapítható volt, hogy a közreadást nem
előzte meg az autográfon kívüli források módszeres feltárása. Jelen kiadás viszont az elérhető források teljes körének kritikai értékelésén alapul. Különösképpen támaszkodik az operák előadási anyagára (többek között zenekari, énekkari és magánének-szólamok), melyekből a műveket a Nemzeti Színházban (az István király esetében az Operaházban) bemutatták, és a szerző vezényletével hosszabb-rövidebb ideig műsoron tartották.
Erkel Ferenc Operái kritikai kiadása a műveket a szerző által jóváhagyott legkésőbbi állapotukban, az eredeti magyar szöveggel adja közre. A partitúra főszövege magában foglalja mindazokat a szerzői vagy a szerző által jóváhagyott javításokat, teljes alakjukban fennmaradt betétszámokat és betoldásokat, amelyekkel előadásai során a mű kiegészült. A énekszólamokban ossiaként tüntetjük fel a korabeli előadói gyakorlatban megszilárdult dallamváltozatokat. Vide jel utal mindazon húzásokra, amelyeket a források tanúsága szerint
a korabeli előadásokon rendszeresen alkalmaztak. Függelékbe kerülnek mindazon részletek, amelyeket későbbi változat érvénytelenített vagy betoldás helyettesített; továbbá a töredékesen fennmaradt számok; azon betétszámok, amelyeknek helye a műben nem állapítható meg egyértelműen; végül a bandapartitúra. Függelékben tesszük hozzáférhetővé az opera magyar
szövegkönyvét és annak modern angol prózafordítását, továbbá a szövegkönyv korabeli idegen nyelvű fordításait, ha ilyenek feltalálhatók.
Vissza