Előszó
Részlet a könyvből:
Rakéta sistereg a sötétvörös hold felé, fent aztán szerteszéjjel freccsen: repülőgépek, amelyek reggeli 4 óra 20-kor startoltak, eleinte egymással párhuzamosan ugrándoztak...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Rakéta sistereg a sötétvörös hold felé, fent aztán szerteszéjjel freccsen: repülőgépek, amelyek reggeli 4 óra 20-kor startoltak, eleinte egymással párhuzamosan ugrándoztak előre, majd lapos ugrással a hold felé szökelltek. Most aztuán szétrebbennek.
Most már nem vagyunk raj, hanem csak különböző menetirányú egyes járművek, amelyek Ázsia északi és Európa déli része felé tartanak és nincsen egymáshoz semmi közünk. Csak a sötétvörös hold világít nekik is, nekünk is.
Az útitársaság pár perc óta már nem volt útitársaság. A Dobrolet autója összeszedett és egy rakásra letett bennünket ide, a Chodynka repülőtér vendéglője előtt. a sötétvörös hold fénye újdonatúj épületeket, hangárokat, árbócokat és felületeket borít el.
Egy mérnök, aki tizennégy éve még analfabéta, öt évvel ezelőtt már gépész volt, a repülőgépet várja, ami elviszi majd az Uralba, a nagy azbesztműhöz. Egy másik munkásmérnöknek még máma Dnyeprosztrojban kell jelentkeznie. Két német vegyész éppen most érkezett ide Berlinből, kölcsönkapjuk tőlük a mai berlini lapokat, holnap már Kuzneckben vannak, Szibériában. Három Pravda-kollégánk matricákkal Rostowba, Tifliszbe és Charkovba repül. Mától kezdve a lap a moszkvai anyaggal már délelőtt fog megjelenni, Tifliszben sajnos csak másnap. Itt van még a detroiti Ford-művek egyik volt mérnöke, akit azonnal elbocsátottak, amikor a műveket kritikusan ismertető írásom jelent meg (Pinkertonék besúgták, hogy ő szolgáltatta nekem az anyagot), most fordkocsikat gyárt Nisnijnovogorodban. "Szerencse le!" köszönünk el mindannyian és szétszóródunk úgy, hogy már integetni sem tudunk egymásnak.
Vissza