Előszó
Részlet a könyvből:
- Kató! Gyere be, Kató! Hallod?
Kint volt Kató az udvari gyerekszobában és jól hallotta, hogy hívják. De azért tovább magyarázott a mellette ülő kislánynak.
- Ezt a négyet most írd ide, egy számmal beljebb, a nyolc alá és így tovább a többi számot is. Aztán add össze a két sort. Érted? No, te kis mafla, mit vágsz olyan fancsali képet? Majd megtanulod! Én se tudtam ezeket, amikor kicsi voltam. És látod, ma már ilyen gyorsan és könnyen osztok, meg szorzok ...
- De mikor én olyan buta vagyok! Kató, szólj az anyukámnak, hogy ne küldjön engem iskolába. Inkább mindent én dolgozok, takarítok, sikálok, mosogatok ...
- Azt nem lelhet. Te kis csacsi, nyolc évig minden gyereket iskolába kell járatni...
- Nyolc évig! Még hat évig! Ez borzasztó!
- Ez a törvény, fiam. Tudod, hogy mi a törvény? Parancs. Aki annak nem fogad szót, azt becsukják a börtönbe. Nahát. Muszáj tanulni. A te apád hivatalnok, anyukád is tisztviselőnő. Szép kis szégyen érné őket, ha a gyerekük nem tudna irni, olvasni meg számolni...
- Juj, de gyűlölöm a tanulást, - szólt Veronka és ugy rázta a fejét, hogy apró szőke copfjai ide-oda röpködtek.
- Kató! - kiáltották ismét odabent az ebédlőben.
- Ugylátszik, mégis csak be kell mennem a nagyokhoz. Számolj szépen tovább, Vera. Később majd átnézem a feladatodat. Nehogy haza szaladj!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal