Égő kastélyok

Előszó

Hiába könyörögtem, a bátyám sose hagyott békén. A sötétben, elalvás előtt, Iván meséket suttogott nekem. Mindegyik a hagyományos magyar mesefordulattal kezdődött: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kacsalábon forgó kastély". A mesékben mindig az igazság győzött. A történetek a veszélytől haladtak az örömig; egy szabályos, kiszámítható világról szóltak, ahol az erényest megjutalmazták, a gonoszt megbüntették. A herceg megmentette a hercegnőt. Ami elveszett, pótolták, és a haldokló újjáéledt. A figyelmetlenség nem volt végzetes hiba.
Az évek során rájöttem, hogy ezeket az elsuttogott meséket a bátyám legalább annyira szerette mesélni, mint amennyire én szerettem hallgatni őket. Később arra is ráébredtem, kicsit fájón, hogy az évek múltával egyre kevésbé hittem el őket. Azután még kevésbé.
1939-ben, egy hónappal az ötödik születésnapom után, édesapám elhagyta Magyarországot és ezzel együtt engem is. Iván tizenkét éves volt akkor. Anya azt mondta, apucinak mennie kellett. Halálos veszélyben volt, mint tulajdonosa és kiadója egy, a nácik által akkoriban elkobzott újságnak, ezen kívül zsidó, aki náciellenes cikkeket publikált. Viszont anya semmit nem szólt arról a veszélyről, amely a kislányok, bátyák, az anyukák életét fenyegette emiatt. Azokról az ismerős zsidó apukákról is hallgatott, akiknek szintén volt náciellenes újságjuk, és mégis maradtak. Vissza

Fülszöveg

1939-ben, egy hónappal az ötödik születésnapom után, édesapám elhagyta Magyarországot és ezzel együtt engem is. Anya azt mondta, apucinak mennie kellett. Halálos veszélyben volt, mint tulajdonosa és kiadója egy, a nácik által akkoriban elkobzott újságnak, ezen kívül zsidó, aki náciellenes cikkeket publikált. Viszont anya semmit nem szólt arról a veszélyről, amely a kislányok, bátyák, az anyukák életét fenyegette emiatt.
Dénes Magda (1934 - 1996)
Az önéletrajzi írás Dénes Magda II. világháború alatt Budapesten megélt gyermekkorát, majd azt követően nyugat-európai menekültéveit örökíti meg.
Az égő kastély metafora és szimbólum egyszerre. A kastély (a mesebeli) az elbeszélő kislányban - az őt és családját ért megpróbáltatások miatt - a kötet végére az elveszett illúziók, a megsemmisült gyermekkor, a felejthetetlen szenvedések, az örök gyász égő jelképévé válik. Az égő kastély tulajdonképpen Magda saját lelke is, mivel az események egy okos kislány számára - aki még ártatlanul hisz egy érthető világban - feldolgozhatatlanok.
A szerző felnőtt korában sem tudta magát túltenni a történéseken. Ám egész életét végigkísérte a könyvbeli kislány (vagyis régi önmaga) fegyelme és iparkodása, hogy józan ítélőképessége minden helyzetben megmaradjon. Vissza