Égő föld

Fülszöveg

Egri Viktornak, a kiváló szlovákiai magyar írónak a nevét és munkásságát Magyarországon is jól ismerik. Ebben a történelmi regényében Pannónia őstörténetének egyik legviharosabb korszakát mutatja be. Műve a longobárdokról szól, akik északról jövet az V. században foglalták el - a hun birodalom összeomlása után - a mai Dunántúl területét.
A regény központi alakja Alboin longobárd király (563-572), a népvándorlás korának nagy hódítója. A kor, amelyben él és cselekszik, a sötét középkor, az embertelenség, a pusztítás és hódítás korszaka. A népek nagy csatájában egy egész nép teljes diadala vagy végső kipusztulása a tét. Összecsapnak a longobárdok és a gepidák - és a gepida népnek meg kell semmisülnie, hogy a csodaszép királylány, Rozamunda, Alboin felesége lehessen. Ám a király végzete is betelik: asszonya akaratából, hódításának, dicsőségének tetőpontján. Kettőjük szeretet-gyűlölet drámáját úgy mutatja be az író, mintha nem is csaknem másfél ezer éves történetről, hanem korunkban játszódó szerelmi-emberi tragédiáról szólna. Egri nem történelmi krónikát ír (bár hiteles történeti forrásokra, a többi között Paulus Diaconus Historica Longobardorum című munkájára támaszkodik), a hányatott, viharzó események közepette is az embert keresi, lélektani magyarázatot keres a krónikás száraz leírásai mögött rejlő eseményekre. És miközben avatott kézzel tárgyalja a nagyurak sorsát, nem téveszti szem elől az egyszerű embereket, mérhetetlen szenvedéseiket az erősebb, könyörtelen hódító igájában. Elmondja, hogyan teszik a királyok és főnemesek virágzó országukat "égő földdé", a romlás és halál pusztaságává, amikor új hódításra indulva kivonulnak belőle.
Okulást, tanulságot nyújtó írás az Égő föld. Ám ezen túl - pontosabban éppen ezért - izgalmas, az olvasó figyelmét mindvégig lekötő, lebilincselő olvasmány. Vissza