Előszó
Részlet a könyvből:
Patak vagyok
Patak vagyok. Nagy útra küldtek
fehér magasokból kegyelem-gleccserek
s láthatatlan kezek
egy titkos vágyat ejtettek belém
s azóta Tengert keresek.
A part mentén őrálló jegenyék:
apám, anyám imádkozón virraszt
s ha őszi ködök borongása száll meg
és elalél bennem a lüktetés,
megremegnek az éber jegenyék.
Patak vagyok s bűnbánó asszonyok
bennem mossák ki lelkük szennyesét:
a pólyákat, melyekbe magzatok
megérkező harmat-teste helyett
rossz éjtszakáik bűneit takarták.
Patak vagyok s férfiak udvarából
kerítést rontó viharok után,
ha férfiláb a hűségbe belegázol
és asszonysírás bujkál a szobában,
belém ömlik a meggyűlt trágyálé.
Patak vagyok. Fölöttem malmok állnak,
bennük színbúzát őröl a garat
s aki mellém áll virrasztó molnárnak,
hű életéről izenést viszek
az örök Tenger ölelő Szívének.
Vissza