Égi-földi ég alatt

Előszó

Az akadémiai székfoglaló kiállítás számomra még meglehetősen szokatlan bemutatkozási forma. Arra gondolna az ember, hogy egy ilyen magasztos, mindenképpen a pályafutásnak szóló elismerést az életmű egészének áttekintésével, úgymond oeuvre-kiállítással kellene ünnepelni. Péreli Zsuzsa esetében azonban sok minden ellentmond ennek. Elsősorban maga a művésznő, nyitott szellemével, állandóan változó és mégis azonos művészi önmagával. Amikor nagy összegző kiállítást várnánk tőle, ő mást gondol: legyen ez olyan alkalom, amikor "mást" kap a néző. Persze a gobelin esetében a teljesen újonnan készült munkák seregéből nem könnyű kiállítást rendezni, ugyanis vagy rendkívül sokáig távol kell maradni a nyilvánosságtól, - dolgozni -, esetleg nagy szövőműhelyt kell működtetni. Péreli tud más megoldást is.
Az Égi-földi ég alatt címet viselő kiállítás alapgondolata az, hogy úgy kapcsolódjanak a kiállított művek az eddigi pályához, hogy annak részei is, mégis újat adjanak. Gobelinjein majd mindig az emberalak és érzemény játssza a főszerepet. Mint ahogy számos tudós írásban olvashattuk, vagy szemünkkel láthattuk, Péreli kárpitjain a szereplők szembe néznek: ez érthető is, hiszen a művek többsége, legalábbis kiindulópontját tekintve, régi fotó, vásári tárgy, "talált téma", emberi rekvizitum. Ezek már természetüknél fogva sem fordíthatnak hátat a nézőnek, hiszen ők a főszereplők, róluk és általuk szól valamiről a mű. Most művésznőnk mindennek hátat fordított. Vissza