Égi és földi szerelem

Előszó

Szerelem? És ráadásul egy szerzetes szemével? Miféle rossz vicc ez? S mi az, hogy égi meg földi szerelem? Mi igazában csak egyféle szerelmet ismerünk és az nagyon is földi, konkrét, megfogható. Igen, így igaz. De kérdezzük meg mégis, jogos-e ez a megkülönböztetés? Természetesen, ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk, tudatában kell lennünk, hogy sokféle világnézetet ismerünk, amelyek mind a legfontosabb emberi kérdésekre akarnak válaszolni. Mik ezek a kérdések? Hát például ilyenek: Hogyan keletkezett a világ? Mi a jó és mi a rossz? Van-e értelme az életünknek? Ha igen, akkor az mi? És ha nincs, akkor mit kezdünk magunkkal, egymással, mit kezdünk a szenvedésünkkel, a küzdelmeinkkel, a csalódásainkkal, a halálunkkal? Mit jelent embernek lenni és hogyan kell élni, hogy embernek mondhassuk magunkat? Persze, ezek a kérdések nem mindig és nem egyforma erővel jelentkeznek. De vannak helyzetek, amikor önkéntelenül is fölmerülnek. Ilyen helyzet lehet egy váratlan esemény>, egy nagy öröm vagy éppen szenvedés, amikor megérint bennünket a szeretet, a félelem, sikert vagy kudarcot élünk át. Anélkül, hogy ezt most részletezni akarnám, # pszichológia szerint egy bizonyos életkorban, # negyvenes évek körül maguktól fölmerülnek ezek a kérdések. Annak is tudatában kell lennünk, hogy a különböző filozófiák, vallások a természettudományok és a művészetek is eltérő válaszokat adnak ezekre a kérdésekre attól függően, hogy milyen előfeltételekből kiindulva kísérlik meg a válaszadást. A szerelem kérdését itt egy szerzetes feszegeti, tehát a választ vallásos gondolatkörben kísérli meg, ráadásul ez a szerzetes a bencés közösség tagja, tehát keresztény. Ezért már jó előre figyelmeztetem arra a Kedves Olvasót, hogy az alábbi oldalakon keresztény gondolatokkal találkozik. Vissza