Előszó
Ezt a könyvet Szüleim emlékének ajánlom.
Eddig rendszerint másokat kértem meg, hogy írjanak helyettem előszót. Most először érzem úgy, hogy én szeretném megtenni.
Kivonatos, válogatott versgyűjtemény ez, három esztendő terméséből. Azt hiszem, azért telhetett el ilyen sok idő legutóbbi kötetem óta, mert nem találtam a koherenciát a „világaimból született" versek között.
Egyszer itt, másszor ott kerestem. Régi századok Albionjába, a „Merry Old England" ködébe varázsolódtam, majd a mostani „töredezett világba" próbáltam helyezkedni, s tulajdonképpen sehol nem éreztem azt, hogy TELJES vagyok.
Egészen addig, amíg rá nem jöttem: számomra a teljesség, mint olyan, nem is létezhet.
Nem, mert valaki, valakik mindig hiányoznak, akármelyik világról legyen is szó.
Egyre kevesebben leszünk, s nem feltétlenül természetes sorrendben megyünk el.
S akik ideig-óráig maradunk, engedelmesen hordozunk magunkban mindent, amit megéltünk, s amit elképzeltünk, amit magunknak teremtettünk. Visszük, mert eképp rendeltetett. A versek is így születtek: jórész valóságos alappal bírnak, direkten vagy indirekten, ám akadnak köztük imaginációkkal telített életképek is. Az ember - talán éppen azért, mert tudja, hogy sebezhető és védené magát - néha rejtőzködésre, szerepjátékra kényszerül.
Írtam, viszonylag sokat, szerencsére kontrolláltan, mert nem szerettem volna a saját, fiatal, a sztoikus bölcsességtől és nyugalomtól jócskán távoli értékrendem csapdájába esni.
Vissza