Előszó
Elterjedt, megszoktuk, évtizedekig használtuk az „egészségőr" tisztségnevet A hozzátartozó tartalmat, feladatokat jobbára az elsősegélynyújtással, szellőztetéssel, virágöntözéssel azonosítottuk.
A képzést egészségügyi dolgozók vagy megfelelő előképzettséggel rendelkező pedagógusok tartották.
Nehéz a járt utat elhagyni, de évszázadunk előtérbe kerülő problémája az egészségkárosító szennyezettség szemléletváltozást sürget a pedagógia területén is.
EGÉSZSÉGES ÉLETVITEL-re kell nevelni a felnövekvő nemzedéket, és több a preventív feladat, mint ahányszor sérültet kell ellátni.
A tiszta levegő, az „élő" víz, a kies táj, a zavartalanul fejlődő élőlények jótékonyan hatnak a szervezetünkre;
- egészségünk rendben;
- jó a közérzetünk;
- kevesebb a baleset.
Erre kell figyelmeztetnünk gyermekeinket és elérhetőségének útját megmutatni nekik.
A tisztségnek akkor van értelme, ha folyamatosan ellátja viselőjét feladatokkal.
Elsősegélynyújtásra - szerencsére - ritkán nyílik alkalma, de természetesen fel kell készülnie a leggyakoribb sérülések, rosszullétek, balesetek - korához mért - szakszerű, elsődleges ellátására. Ismernie kell a segélykérés módját.
A szellőztetés, virágöntözés hasznos, jó, ide tartozik. Mechanikus munkából akkor válik értelmes cselekedetté, ha elvégzője gondosan körültekintő és annyi időre, olyankor szellőztet kereszthuzattal, amikor társai a folyosón tartózkodnak, és a „nyílászáró szerkezetet" ékkel védi a becsapódástól.
A virággondozás, iskolája vagy csapatotthona anyagi értékét is növeli, ha a „kinőtt" cserépből a növényt két-három felé osztva szétülteti.
Az értelmes cselekedetekhez hozzátartozik, hogy az úttörő ismerje és legyen képes bizonyítani is a szennyezett levegő egészségkárosító hatását, vagy a zöldnövények oxigénnövelő képességét. (Lásd: V. fejezet.)
Vissza