Előszó
Magyar Lányok
Tudjátok-e, érzitek-e, mit vár Tőletek bajba jutott édesanyátok : a Magyar Haza?
Rajtatok a sor, Magyar Lányok !
Egy szegény, megcsonkított, megnyomorított, koldussá lett,...
Tovább
Előszó
Magyar Lányok
Tudjátok-e, érzitek-e, mit vár Tőletek bajba jutott édesanyátok : a Magyar Haza?
Rajtatok a sor, Magyar Lányok !
Egy szegény, megcsonkított, megnyomorított, koldussá lett, széthulló beteg ország, a Magyar Haza könyörög Hozzátok : mentsétek meg !
Rajtatok a sor, Ti Szent Erzsébet, Ti Zrínyi Ilona és annyi sok más büszke magyar honleány utódai! Mutassátok meg, mint teszi meg kötelességét a magyar leány, ha Hazájának szüksége van reá ! Pedig most igazán nagy szüksége van Reátok ! Gyenge vállaitokra nagy, súlyos feladat nehezedik.
Segítenetek kell az ország nyomorát enyhíteni, sorsán könnyíteni. A Ti feladatok lesz az eltévelyedőket helyes útra vezérelni, a szenvedőket vigasztalni, a csüggedőnek új reményt, a bánkódónak derűs napsugarat hozni életébe ; józan eszetekkel, szorgalmas munkátokkal, a jó Istenbe vetett hitetekkel, szívetek jóságával, lelketek nemességével, vonzó példaadástokkal, akár majdan mint anyák, akár mint a férfiakkal egyenrangú munkatársak, irányítani a Magyar Haza sorsát!
Magyar Lányok ! Talán még soha nem volt szegény Hazánknak nagyobb szüksége Rátok, mint ma, - és talán soha nem voltak a magyar lányok gyengébbek, satnyábbak, mint ma ! Vajjon fogjátok-e bírni a nehéz munkát? Nem fog-e összeroskadni gyenge testetek a nagy súly alatt?
Vissza