Előszó
A felnőtt ember rossz szokásait, egészségtelen életmódját megváltoztatni nagyon nehéz. Amit megszoktunk, arról nem szívesen mondunk le, azon nem szívesen változtatunk. A megszokás irányítja...
Tovább
Előszó
A felnőtt ember rossz szokásait, egészségtelen életmódját megváltoztatni nagyon nehéz. Amit megszoktunk, arról nem szívesen mondunk le, azon nem szívesen változtatunk. A megszokás irányítja mindennapi, szinte ösztönös cselekedeteink tekintélyes részét.
A „megszokás" a gyermekkorban kezdődik. A gyermek megszokhatja a tisztátlanságot, a piszkot, a sötét, dohos szobát, hozzászokhat ahhoz, hogy a víz, amelyet fogyaszt szennyezett. Megszokhatja az egyoldalú célszerűtlen táplálkozást annyira, hogy nem ízlik neki az a vegyes táplálék, amelyre pedig szervezetének, - hogy egészséges legyen - feltétlenül szüksége van. De megszokhatja a napsugarat, friss levegőt, a tisztaságot, a zöld főzeléket, a testedzést, s mindazt, ami szervezetét egészségessé, ellentállóvá teszi.
A kis gyermekekhez szól ennek a könyvnek első része - a fantáziájukon át törekszik őket megfogni, a mesén keresztül az egészséges élet gondolatát, vágyát törekszik a mesemondó beléjük oltani. A „serdültebbek"-hez szól a második rész, amely már magyaráz, indokol, reábeszél. Nem száraz oktató előadások vázlatát adja ez a könyv, hanem mesék gondolatmenetét, amelyeket jól felhasználhatnak azok - védőnők, tanítónők, óvónők, gyermekgondozónők és anyák is -, akik az egészség gondolatában felnevelkedett új nemzedékben látják nemzetünk jövőjének biztosítékát.
A könyvet egy zöldkeresztes védőnő írta, aki egyszersmind okleveles tanítónő is. Ez a kettős képzettsége és rajzoló készsége hivatottá teszik őt arra, hogy gyermekekhez az egészségről szóljon.
1941. november 24.
Johan Béla.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal