Alumíniumkohó ankét

Előszó

Az 1962. novemberében megkötött magyar-szovjet timföld-aluminium egyezmény, amelyet aluminiumiparunk körében az egyezmény népgazdasági jelentőségének megfelelő figyelemmel és lelkesedéssel fogadtak, az aluminium-elektrolizáló üzemek szakembereinek hónapokig tartó levertséget, kedvetlenséget okozott. Aluminiumkohászaink természetesen maguk is tisztában voltak az egyezmény előnyeivel. Mint magyar állampolgárok örültek is annak, de mint választott, közelebbi szakmájuk lelkes hivei és müvelői, a világpiaci áron importálható aluminiumszállitások megindulásában szakmai álmaik megvalósitásának, széleskörü és elismert szinvonalu szakismereteik hasznositásának, alkotókészségük kiélésének egyszer s mindenkorra való lealkonyulását látták. Az egyezmény után nálunk nincs jövője az aluminium-kohászatnak - mondogatták egymás között.
A most meginduló ankét programjából valamennyien örömmel állapithatjuk meg, hogy a kohászatinkon annakidején urrá lett érzelmi hullámvölgy elmult, tisztábban látják helyüket abban a távlati időszakban, amelynek alapvető tartalma az egyezmény megvalósitása lesz, megtalálták azokat a reális szakmai területeket, amelyeken alkotókészségüket kiélhetik szakmai ismereteiket hasznosithatják, amelyeken a régi álmok helyett uj, érdekes és izgalmas problémák érdekében uj célukat tüzhetnek maguk elé, olyanokat, amelyekért ugyanugy lehet lelkesedni, mint a régebbiekért. Vissza