Hamu és Gyémánt 2002. január-december

Előszó

Lehet egy kérdéssel több?
Lehet hosszú, fagyos téli estéken a kandalló mellett ücsörögve nem elolvasni olyan történeteket, hogy mi lett volna, ha Kleopátra nem hagyja ott Antoniust az Octavianus elleni csatában? Hogy emiatt talán a gyerekek nem is értenék, miért kérdezzük: szerinted hogyan néz ki a Jézuska?
Lehet-e nevetni egy hadüzeneten?
Lehet a legkülönbözőbb zenei műfajok jelenlegi leghíresebb magyar képviselőit egyáltalán egy lapon említeni?
Lehet nem tudni, hogy kicsoda Tabányi Mihály?
lehet-e tudni, hogy mit gondol Puskás, Papp Laci, Wichmann, Balczó vagy Növényi a múltról? Nem azokról az évekről, amelyekről mindannyian tudunk, hanem amelyeket utána éltek át, Mi biztosan kevesebbek lettünk volna nélkülük, de ők tudtak-e élni a sportban szerzett hírnévvel?
Lehetünk-e büszkék arra, hogy képesek voltunk megállni, és nem említettük meg az Erzsébet tér történetének mérföldköveként a Cigar Tower megnyitását?
Lehetett-e oka a fejét a falva verni Dara indiai hercegnek, akiről - mert leszállt elefántjáról - katonái azt hitték, hogy meghalt, ezért a győztes csata csúcspontján elszaladtak, és az így hatalomra került intoleráns uralkodó miatt szétesett a birodalom, és rövidesen a britek kezére jutott?
Lehet, hogy már sikerült elérnünk: valaki azért olvassa a Hamu és Gyémánt Magazint, mert otthon is ezt látta?

Csetényi Csaba és Krskó Tibor Vissza