Ég és föld között

Előszó

A zöldmázas kályhában halkan duruzsolt a tűz. Szívós, vaskos ölfahasábok hevertek a parázson, a láng időnkint mérges harapással csapott reájuk és a fa tompa szizzenéssel adta meg magát.
Kis padka lapult a kályha mellett szegletesen a fehérre meszelt fal hosszában és a padon két kerekarcú fiú gubbaszkodott. Arcuk nekipirosodott s szájuk sarkából időnkint nyál csurrant. Roppant izgalommal és forró buzgalommal farigcsáltak egy hosszúkás fadarabot. A szoba mélyén szövőszék kattogott. Kicsi, de rendkívül friss mozgású asszony dolgozott mellette könnyű, halk dudorászással. Előtte kerek fűzfakosárban vánkosok közé rejtett gyermek szuszogott. Sokszor odavetett egy-egy pillantást és kezével is feléje simított.
Közel az ablakhoz, mely keskeny volt és szorosan reteszelt, kenderszínhajú férfiember motoszkált. Vaskos, kapcsos könyvvel viaskodott. Hol fellapozta, hol összecsukta. Némelykor megállt a műveletben, elgondolkozva körülnézett a széles, alacsony, meleg szobán, a dolgozó asszonyon, a szuszogó gyermeken és a kályha mellett farigcsáló két kisfiún.
Künn kemény szél vicsorgott, kavargó hófelhő sötétlett a sima síkságon s a távolból idesötétlő szerémi hegyeken. Az öregember kicsit lehajtotta fejét, szájához emelte kezét, megnyálazta ceruzáját és lassú dünnyögéssel írni kezdett, mintha titokzatos törvénynek engedelmeskedett volna.
- Az Úrnak egyezernyolcszáznegyvennegyedik esztendejében született nekünk Isten kegyelméből Mária Anna pontiglan tíz évre egyetlen fiúnk, József, születése után...
A dünnyögésre megmozdult az egyik fiú. A kisebb, a kerekképű, a csillogószemű. Kezében megállt a kés és a keskeny deszkadarabot, melyen dolgozott, odatámasztotta a zöldmázas kályha cserepeihez. Vissza