Ég és föld királynője, Mária

Előszó

Részlet:
ÉRSZEGI GÉZA
Ég és föld királynője, Mária
Szent István életének utolsó napjait elbeszélő forrásaink különbözőképpen adják elő. A krónikákban általában az áll, hogy első királyunk halálát érezve közeledni, magához hívatta unokaöccsét: Andrást, Bélát, Leventét, és arra biztatta őket, hogy meneküljenek el az országból, majd Nagyboldogasszony napján (1038. augusztus 15.) meghalt, s az általa alapított székesfehérvári Szűz Mária-bazilikában temették el.1 Az István király életét megíró legendák némelyike szűkszavúan tér csak ki a király halálának és eltemetésének körülményeire, némelyike azonban mozgalmasabban ábrázolja ezeket a napokat. Szent István nagylegendája azt hagyományozta ránk, hogy halála előtt összehívta a király a főpapokat és az előkelőket, akik jelenlétében Pétert, nővére fiát tette meg a hadsereg parancsnokává, s intve őket az igaz hit megtartására, hunyta be a szemét örökre.2 A Hartvik püspök által írt legendában ennél sokkal színesebb képet találunk. E legenda szerint ugyanis az összehívott főpapokkal és előkelőkkel megtárgyalta az utódlás kérdését, majd kezét s szemét az égre emelve, Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát és lelkét.3 Első királyunk életének eme végső perceit Gellért püspök nagylegendája4 és az ún. Lengyel-magyar krónika is megőrizte.5 Ami a legendák és krónikák létrejöttének időpontját illeti, a legbiztosabbak a Hartvik-legenda megírásának korában lehetünk, mivel maga a legenda írója árulja el, hogy művét (Könyves) Kálmán király (1095-1116) felkérésére írta.6 A Szent István halála óta addigra eltelt közel két emberöltőnyi idő7, valamint az, hogy a kétségtelenül korábban megírt kis- és nagylegenda,8 sőt a krónikák zöme sem emlékezik meg első királyunk országfelajánlásáról,9 arra ösztönöz bennünket, hogy a Hartvik püspök által leírt eseményeket megpróbáljuk valószínűsíteni,10 mégpedig oly módon, hogy keressük Szent István cselekedeteiben azokat a momentumokat, melyek alapján nagyobb biztonsággal következtethetünk az országfelajánlás megtörténtére.
Egy meglehetősen késői krónika szerzője, Heltai András az 1575-ben Kolozsvárott megjelent művében az előzőkben ismertetett jelenetet némileg megtoldja. Nála úgy hangzik Szent István végső napjairól szóló lebeszélés, hogy Nagyboldogasszony napján magához hívatta a püspököket és urakat, misét hallgattak, s a mise végén jóra intette őket, majd elmondta, hogy Magyarországot már régebben Szűz Máriának ajánlotta, ezzel a magyarok patrónájának választotta, sőt a magyarok pénzét is az ő nevére verette.11 A szerző utolsó szavai tűnhetnek a legkevésbé hihetőnek, hiszen ismerjük Szent István pénzeit, de azon nemigen találjuk nyomát annak, hogy Szűz Mária tiszteletére lettek volna verve. Vagy talán mégis? Régebb óta ismert egy aranypénz, amelynek mindkét oldalán dicsfénnyel övezett koronás uralkodó mellképe látható. A pénz egyik oldalán a STEPHANUS REX, a másik oldalán pedig a PANNONIA felirat olvasható. Mivel aranypénzről van szó, s Szent István eddig ismert pénzei valamennyien ezüstből készültek, legendás első királyunk nevére hamisított pénznek vélték, illetve elvetve a hamisítást, arra a következtetésre jutottak, hogy az aranypénzt István király szentté avatásának emlékére 1083-ban verték.12 Joggal hihetjük azonban azt, hogy az bocsátotta ki az aranypénzt, akinek a neve található rajta, s gondolva Heltai szavaira, az érem másik oldalán látható koronás alakban nem kevésbé jogosan ismerhetjük fel Szűz Máriát, Pannónia, azaz Magyarország pátrónáját. Vissza