Előszó
MIÉRT KELL AZ EDZÉST TERVEZNI?
Az edzéstervek összeállításának szükségessége napjainkban már elfogadott tény, vita sem férhet ehhez. Ennek ellenére több helyen meglepetéssel tapasztalhatjuk - még tehetséges sportolóknál, jó képességű csapatoknál is hogy a sporttevékenység, az edzés, a napi hangulattól függ.
A sportágak mindegyikében nagy eredmények elérésére törekszenek a sportemberek. A sikereket azonban nem lehet a véletlenre bízni. A nemzetközi szinten történő sportolást ma már nem lehet csupán egyéni kedvtelésnek, szórakozásnak vagy a szabadidő hasznos eltöltésének tekinteni, a nagy világversenyek érmeinek megszerzéséért, a jó nemzetközi szereplésért igen sokat keli tenniök a sportembereknek. Ugyanakkor azonban arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nemcsak a legjobbaknál, hanem a kezdő vagy alsóbb osztályú sportolóknál is komoly ártalmakkal járhat a sporttevékenység, amennyiben nem felel meg az edzéssel szemben támasztott élettani követelményeknek, ha az edzésmunka nem tervszerű.
Igen hosszú az út a nagy sportteljesítmények eléréséhez, a legtöbb esetben a tehetséges sportolóknál is. Közülük nem egy - miután zsenge korban sokat ígérő eredményeket ér el - később "eltűnik", nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Azt mondják erre a laikusok: "kiégtek". A pálya törés nemegyszer a legalapvetőbb törvényszerűségek felrúgásából adódik, abból, hogy az esetek többségében nem tartják be a fokozatosság, az egymásra épülés elvét, nem alkalmazzák a fiatal szervezet teherbíró képességének megfelelő edzésmódszereket. A több évre előre történő tervezéssel ezek a sajnálatos esetek elkerülhetők lennének. Persze ismerünk olyan példát is, amikor a fiatal tehetséges sportember viszonylag kevés munkával ér el jó eredményt. Meg kell jegyezni, hogy a siker többnyire csak látszólagos fejlődés eredménye. A jó eredményt ilyenkor az életkor emelkedésével párhuzamosan fejlődő fizikai és pszichikai képességek váltják ki. Az általában tehetségesnek tartott, jó alapképességekkel rendelkező sportolók egy ideig kevés edzésmunkával érhetnek el aránylag jó eredményeket. Eredményeik azonban nem lehetnek tartósak; a magasabb célkitűzéseket éppen a kellő általános és speciális megalapozottság hiánya miatt nem érhetik el.
Tudományos vizsgálatok és statisztikai adatok segítségével egyértelműen bebizonyított, hogy a fiatal korban elért jó eredmény nem biztosíték a világsikerre. Minden sportágban illetve versenyszámban megfigyelhető, hogy melyik életkorban érik el a versenyzők legjobb eredményeiket, és az is tisztázható, hogy egy világklasszis eredményre hány éves felkészítésre van szükség. Az NDK versenyzők és a finn futók felkészülési rendszere világosan bizonyítja a távlati felkészülés szükségességét. Az sem érdektelen, hogy hány éven keresztül szerepel valaki az élvonalban. A jól, tervszerűen felkészült sportoló hosszú ideig marad az élen, és több világversenyen is érhet el jó eredményeket. Viszont számtalan negatív tapasztalatról is tudunk; a fiatal korban megalapozatlan sportoló, ha sikereket ér is el - ez nem állandósul, sokszor sérül, és teljesítménye hullámzó. Nem beszélve a kérdés pszichikai oldaláról, ugyanis a gyors siker a sportolót elbizakodottá teheti. A sikerekhez szokott versenyző nehezebben viseli el a később bekövetkező kudarcot, ha kimagasló eredményét nem az életszakasz és felkészülési szakasznak megfelelő munka alapján éri el. Felnőtt korban az ilyen sportoló a szinte természetesen bekövetkező visszaesése miatt abbahagyja a versenyzést.
A pontosan meghatározott célok rögzítésével edzőink nagy része feltétlenül egyetért. Ellenben az edzéstervek - különösen pedig a távlati programok - használhatóságában még ma is többen kételkednek. Pedig a fő célkitűzések ismeretében éppen ezekkel lehet meghatározni a terhelés alakulását, az edzésfeladatokat, amelyek végső soron biztosítják majd a magas teljesítmények elérését.
Vissza