Tündöklés

Előszó

Mitől képes egy ember tündökölni? Miben különböznek a kiteljesedett emberek azoktól, akiket megbánás gyötör? Bármennyit számít a bankszámla, a hírnév, a dicsőség vagy a rang, arra voksolok, hogy nem ezen múlik. Sokan vannak, akik nem végeznek az elsők közt, mégis naggyá válnak, és sokáig emlékezünk rájuk. Mások talán elsőként végeznek, de nem mondjuk őket nagyszerűnek, és hamarosan feledésbe merülnek.
Nem sokat számít, mit tartogat a személyes értékeink bankja. Az észt, a tehetséget túlértékelik. A neveltetés, az elitképzés, a kifinomultság, az éles elme, az ékesszólás, a jó megjelenés számít, de mindet túlértékelik. Igazán az számít, hogy mit kezdünk azzal, amink van. Ha semmit nem fogunk vissza, ha vállaljuk a kockázatot, és mindent beleadunk, ha jól szolgáljuk a világot, akkor örömünket leljük abban, amit végeztünk, és tündökölni fogunk - a világ szemében, azok szemében, akik számítanak nekünk, és a saját szemünkben is.
Minél inkább képes egy vezető segíteni a neki dolgozókat abban, hogy tündököljenek, annál nagyobb vezető lesz, miközben a vállalat egésze is naggyá válik. Egyszerűen szólva: a legjobb vezetők kihozzák embereikből a legjobbat. Igaz ez a futballedzőkre, a karmesterekre, a nagyvállalatok vezetőire és a kisvállalkozások tulajdonosaira is. Olyanok ők, mint az alkimista, aki az ólmot arannyá változtatja. Pontosabban szólva, megkeresik és kiaknázzák az aranyat, ami mindenkiben ott rejtőzik.
Világunk jövőjének építése szempontjából döntő fontosságú feladat - talán mindjárt a második a szülőség után hogy megtaláljuk a módját annak, hogy kihozzuk az emberekből a legjobbat. Minden képesség közül elsősorban a szív a titka az ilyen vezetőnek. Ahelyett, hogy definiálnám, mit értek ezen, hadd meséljek inkább egy olyan emberről, akinek van szíve... Vissza