Feledni Palermót

Előszó

Részlet a könyvből:
"New Yorkban szokatlan látvány egy feketébe öltözött férfi, amint a ház ajtaja előtt üldögél. Még az elővárosban, a Mulberry Street sarkán is szokatlan jelenség. Carmine Bonnaviára mindig úgy fogok visszaemlékezni, ahogy aznap megpillantottam: fekete szögletkő, amelybe akaratlanul belebotlottam.
Öt órakor mentem el a szerkesztőségből, átengedve Babset bonyolult esti foglalatosságainak. Az első hetekben naponta végignéztem átváltozását, a rövid szertartást, amelyből minden titokzatosságot száműzött. Percek alatt túlesett rajta. Kibújt a szoknyájából, levetette pulóverét, és tetőtől talpig átöltözött ott a szerkesztőségben. Az íróasztal alatt tartott bőröndből nyakéket, világos kesztyűt, finom harisnyát szedett elő, hosszú lábával szűk fekete szoknyába bújt és kész. Nem sok időt pazarolt a dologra. Megkérdezni tőle, hová megy? Ugyan! ... Valami important helyre. Ő ugyanis mindent fontosnak tartott, amit tett. Hiába. Az amerikai nevelés, az érvényesülés vágya megtette a magáét - nagy pusztítást végzett a lelkében. Hogy miért veszett el a találkozók, megbeszélések, fogadások és kiállítások áttekinthetetlen szövevényében? A karrierje függött a sok elfoglaltságtól; mindmegannyi alkalom arra, hogy felfigyeljenek rá. „A karrierem"... Folyton ezt hajtogatta. Ügy takarózott vele, mint lovag a páncéljával. Szilárd meggyőződéseiért irigyeltem, de nem tudtam elfogadni őket. Csak néztem, figyeltem szótlanul." Vissza