Előszó
Részlet:
- Negyven scudo? - Igenis, signora.
- Az ugyebár francia pénzben kétszáz frank?
- Kétszáz frank ? ... A házikisasszony, aki a lakást mutatta az utasnak, fejben számolt egy darabig:
-...
Tovább
Előszó
Részlet:
- Negyven scudo? - Igenis, signora.
- Az ugyebár francia pénzben kétszáz frank?
- Kétszáz frank ? ... A házikisasszony, aki a lakást mutatta az utasnak, fejben számolt egy darabig:
- Igen, igen, kétszáz frank... De a signora még meg sem nézte jól.
Lecsapta a sálját a vetetlen ágyra, megindult szobáról szobára, ide-oda himbálva felső testét, miközben egy padrona szapora nyelvelésével folytatta:
- Lássa, kérem, ma reggel utaztak el... angol család ... piszok népség, mindent telelocsoltak vízzel... Mekkora fölfordulás ... még időnk sem volt valamit is rendbehozni...
A másik nő oda sem hallgatott.
Megállt egyik ablakban, - a kis fia volt vele, aki szoknyájába kapaszkodott: annak mutogatta amit innen látni lehetett, a piazza di Spagnát meg a Trinitá de' Monti lépcsőjét. Majd így szólt hozzá:
- Akarsz-e itt maradni, Károlyka? A gyermek nem felelt, csak anyja felé fordította boldogságtól nagyratágult szemeit.
- Che bellezza! - mondta a lány, aki mint vérbeli római, minden szépet megcsodált. Erre a szóra az asszony ránézett a fiára, egy percig, azzal az anyai pillantással, mely szinte fölcsókolja gyermeke arcáról a rajta lelt szépséget.
Vissza