Sandi rendet csinál

Előszó

I. FEJEZET.
A vén király prófétái.
P'pie falujában, annak az óriási, félelmetes hegységnek lábánál, amelyet Limbisinek vagy röviden Limbinek hívnak, élt valaha egy fiatalember, akinek szülei meghaltak, mikor még kisgyermek volt. Azokban a távoli időkben ugyanis a Limbi-hegységben lakó ördögök Anyja még kettős emberáldozatot követelt s az volt a szokás, hogy nem a szent napon született gyermeket ölték meg neki, - amely nap az új hold kilencedik napja volt - hanem a gyermek szüleit.
Ennélfogva M'sufu-m'goba lett a neve, szószerinti fordításban: „A szerencsés fiú, aki nem volt a tulajdon apja". Általános a hit, hogy a szent napon született és így azonnal árvaságra jutott gyermek mindig okosabb a többinél, M'sufut is kedvelték a szellemek és ördögök és sok ajándékot adtak neki. Mondják, hogy alig tudott még járni, mikor felkapaszkodott valamiképen az Ördögök Anyjának barlangjához, megfoghatatlan módon átjutva az őrző szüzek tanyáján, akik állandóan a hegyoldalon laknak, aztán bizonytalan lépteivel betipegett abba a borzalmas barlangba, ahonnan még soha ember élve nem került elő és álmában lepte meg az Ördögök Anyját. Vissza

Fülszöveg

Edgar Wallace kétségtelenül a legzseniálisabb regényírók egyike. Detektív-regényei felülmúlnak minden eddig ismert detektív-regényt. Erősségük: a mindvégig feszült érdeklődést kiváltó meseszövés, a frappáns fordulatokban gazdag cselekmény, melynek végső kifejlődése a legmerészebb fantáziát is bámulatba ejti. Szilárd alapon nyugvó igazságérzése, mellyel a bünbeesettet üldözi, míg az ártatlant meleg emberszeretetével óvja és végül: az a titkon fejlődő romantikus szerelem, amely minden regényét át meg átszövi - megvesztegető varázzsal ragadja magával az olvasót. Sohase volt még akkora szükség egy Wallacera, mint éppen a ma súlyos gondjaiban, mert úgy elbódítja írásaival az embert, mint az áfium: feledteti a nehéz napok minden baját és szenvedéseit.

A század leginvenciózusabb mesemondójának megkapó történeteiben közvetlen közelségből szólal meg Afrika ősrengetegeinek suttogó szava, fülünkben cseng a vadember nyilának surranása, megragadó plaszticitással elevenedik meg az a csodálatos élet, mely az idegen, távoli világrésznek szinte hozzáférhetetlen szívében zajlik le a maga ősi primitívségében. soha útleírás, regény, mozgófénykép nem tudott ily közel hozni még idegen világot, mint amilyen közel hozza Wallace felülmulhatatlan mesemondóképessége a brit uralom alatt álló fekete emberek bizarr életét. Wallace utólérhetetlen művészete meggyőz arról, hogy ezek a vad lelkek is emberek, furcsa, naiv, egyszerű emberek, de emberek, éppen úgy, mint mi és abban is hasonlók hozzánk, hogy ugyanúgy hajszolják a boldogság kék madarát, mint a felsőbbrendűsége tudatában könyörtelenül elnyomó fehér faj. Elragadó figurák kelnek életre a lapokon: Bosambo, a minden hájjal megkent fekete főnök, Sanders, a gránitból faragott angol gyarmati kormányzó, aki magasabbrendű küldetése tudatával tartja a zászlót, mely a kultúra mesgyéjét jelzi az őserdőben. És Bones, a kápráztató humorú angol gyarmati tiszt, meg az ochoriak, a ngombiak, az akasavák, a bushmanek... mind húsból és vérből való élő figurák, Wallace emberábrázoló képességének remekbe formált gyöngyei. Hogy ezek az Afrika-történetek tele vannak a humor, az ötletesség, a fantázia bőkezű, szinte pazarló gazdagságával, azt már az író márkás neve biztosítja.

Egyik sem folytatása a másiknak és eszmei összefüggésük csak annyi, hogy valamennyinek középpontjában Sanders áll, az afrikai gyarmatok kormányzója. Sokféle fából faragott, okos és a vakmerőségig elszánt hidegvérű angol tisztviselő, akinek alakját Wallace a való életből mintázta, éppen úgy, mint a többi gyarmati angolt is, a ravasz, önző, kapzsi és kegyetlen négerekkel együtt. Tiszta jellem: félelem és gáncs nélküli lovag ez a Sanders. Csupa szív, csupa ész: szereti az alája rendelt szerecseneket, akik fölött élet-halálnak föltétlen ura, de vaskézzel kormányozza őket és szigorú, de igazságos ítéleteivel nem csak rendet teremt, hanem tiszteletet és hűséget is önmaga iránt. Mélységesen emberiek, lélektanilag is értékesek Wallace afrikai könyvei. Drámai fordulatok, humoros jelenetek - kacagtató tréfák és véres tragédiák - váltakoznak a mindvégig lebilincselő könyvekben. Szinte érezzük, hogy sírt egyik szemével és nevetett a másikkal a szerző, amíg éles realizmussal és fantáziától fűtött színes stílusával papírra vetette ezeket az örökszép, művészies írásokat. Vissza