Előszó
Csontos és a méhecskék.
Makara, Kobalaba főnöke, felült csónakjára. Vagy tíz angol mérföldnyire Sanders székhelyétől pihenőt tartott. Itt új evezősöket bérelt egy folyómenti faluban s a tíz leányt, akik idáig leeveztek vele, otthagyta a falu elöljárójánál őrizetben.
Fiatal volt Makara és gyönyörű legény. Díszesen is öltözött. Nemcsak hogy mindig majombőr ruháját viselte, rangjának jeléül, de alsó karját úgyszólván látni sem lehetett a sok karperec alatt. Haját ingolával festette vörösre, lábszára fénylett az olajtól, bokáin rézkarikák csörögtek, amint odalépkedett Sanders elé.
- Látlak, lord Sandi, - köszöntötte a kormányzót, hangjában lenéző és hanyag közömbösséggel.
- Látlak, kis főnök, - felelte Sandi keményen.
- Ámbár, amint itt ültem szép nagy házam előtt és néztelek, amint kiszállsz csónakodból és jösz felém, azt hittem, nem Makara vagy, Lebulana fia, a harcos Elibi unokája, hanem valami kobalabai táncos nőszemély.
Ha Makara el is szégyelte magát, nem látszott meg rajta.
- Az én országomban mind szépek a férfiak, - mondta dicsekedve. - Én még otthon is tollat viselek a hajamban és néha a derekam körül is.
Vissza