Bosambo

Előszó

Ez a kötet nem abba a kategóriába tartozik, amelynek révén Wallace nevét szárnyára kapta a hir. - "Nincs benne fantázia és mégis érdekes" - mondja róla a Sunday Times kritikusa. És "Bosambo" valóban nem is regényhős. Semmiféle olyan egyéni vonása, kvalitása nincsen, amely arra predesztinálná, hogy epikus alakot faragjon ki belőle az iró. Egyszerü, közönséges néger törzsfőnök, akit csakis veleszületett ösztöneinek finomultabb fejlettsége és természetes eszének furfangja emel társai fölé. Naiv tipus, amelynek pszichéje és mentalitása a gyermekére emlékeztet. Kiváncsi, gyanakvó és fortélyos természet, akinek folyton azon jár az esze, hogy hogyan szedhetné rá a vetélytársát és ellenfelét. Kapzsiságánál csak az óvatossága nagyobb, amely mindig visszatartja attól, hogy tulmerész, kalandos akciókkal kockáztassa a kitüzött célt és az elérni kivánt eredményt.
És Wallace mégis meg tudja fogni az olvasót ezzel a szürke figurával - a hatásvadászat minden külső eszköze nélkül. Igazi kabinetalakot faragott Bosambóból, akinek jelleme és egyénisége a regényirónak tudat alatt elraktározott emlékeiből született meg. Egyesiti magában a primitiv vadembernek minden kirivó vonását, alattomos simulékonyságát, zabolátlan vadságát, babonás előitéleteit, gyermekes fantáziáját, mely gyakran sodorja félszeg helyzetekbe, tragikomikus kalandokba és éppen akkor szolgáltatja ki, mint védtelen bűnbakot a brit hatalomnak, amikor azt hiszi, hogy sikerült rászednie a rettegett fehér embert... Vissza

Fülszöveg

A "mesemondók mesterének" az élete és karriérje maga is mese. A világhirü iró, akinek könyvei többmillió példányban forognak közkézen mind az öt világrészben, örökbe fogadott lelenc volt és sohase ismerte az édes szüleit. a nevelő-apja hordár volt a londoni Billingsgate-halpiacon és ő is azzal kezdte, hogy segitett hordani a halat a bárkából a piacra. Mikor ezt megunta, rikkancs lett, aztán nyomdász-inas, majd tejeslegény és művirágkereskedő, végül pedig - amikor már minden vállalkozásával csődbe került - katonának állt.
Mint közönséges "Tommy" került Dél-Afrikába, ahol - szerencséjére - a kórházi csapatokhoz osztották be. A könnyü szolgálat mellett sok szabadideje volt és ekkor kezdett "irodalommal" foglalkozni. Először csak ugy, hogy "bök-verseket" irogatott azokról az eseményekről, amelyekben komikumot talált s ezeket a verseket fölolvasta kollégáinak, majd az ő biztatásukra beállitott velük a gyarmati lapok szerkesztőségeibe.
Első irásain nem látszottak meg azok a bizonyos "oroszlán-körmök", melyek már korán elárulják a nagy irók kvalitásait. A bök-versek mellett krónikákat ir és kritikát, szines rajzokat a délafrikai városok társadalmi életéről, majd lassanként nekilendül a komolyabb publicisztikának és politikai tudósitásokat küld egyes nagyobb londoni lapoknak, de még annyira nem tud irni, - illetőleg annyira nincs tisztában az ortografiával - hogy gépiró-kisasszonnyal fésülteti át a cikkeit. Mark Twain és Rudyard Kipling hatása alatt áll még: "hátborzongató fantáziája" még alszik egyelőre, csak éles megfigyelő tehetségét köszörüli a személyek és események forgatagában, amelyek körülveszik. Vissza