Tarzan fia I-II./Tarzan a rettenetes

Előszó

Részlet a Tarzan fia című könyvből:

Egy óriásmajom Londonba utazik

A "Marjorie W." egyik csónakja úszott az árral az éppen apályban levő széles Ugambin. A legénység boldogan nyújtózott el - végre megszabadultak az ár ellen való küzdés fárasztó munkájától. Most mindegyik lehetőség szerint kényelmesen akart elhelyezkedni; - hiszen még három mérföld választja el őket a gőzöstől, amely azonnal felszedi horgonyát, amint a hosszú csónak utasai visszaérkeznek.
Gondolatokba mélyedve pihentek, egyik-másik élénken társalgott társával, - amikor figyelmük hirtelen az északi part felé fordult; valaki állt ott... Ember volna az? Csontos, hosszú karját messzire maga elé nyújtotta... magas, megcsukló hangon, kétségbeesett könyörgéssel kiáltozott.

Részlet a Tarzan a rettenetes című könyvből:

Az ősmajom

A hatalmas vadállat nesztelenül suhant keresztül az éjszakai dzsungelen. Sárgás-zöld, kerek szeme belemeredt a homályba, feje lelapult és minden izma a vadászat lázában remegett. A dzsungel felett a hold néha megvilágított egy-egy tisztást, amelyet azonban a nagy macska mindannyiszor óvatosan elkerült. Noha gyorsan haladt előre a tömör sürüségben, kis gallyak, letört ágak és száraz levelek szőnyegén, lépteinek neszét nem foghatta fel semmiféle tompa emberi fül...
Nyilvánvalóan kevésbé volt óvatos azonban az a lény, akire vadászott és aki körülbelül száz lépésnyire haladt előtte, maga is éppoly nesztelenül, mint a nyomába szegődött sárga ragadozó. Ez a lény két lábon járt és testét - a fején lévő fekete hajzattól eltekintve - nem boritotta szőr; erős formáju, izmos karjai voltak; kemény és karcsu kezén hosszu, tapogató ujjak. hüvelykujja azonban majdnem a mutatóujj első izületéig ért. Lábszárai is szépen formáltak voltak, lábfeje azonban egészen más volt, mint az embereké és legfeljebb talán valami alsóbbrendű emberfajta lábához lehetett volna hasonlitani, mert a nagyujjai derékszögben álltak el a lábától. Vissza