Előszó
Részlet a kötetből:
Tarzan első szerelme
Teeka kényelmesen elnyújtózott a trópusi vadon árnyékában. Kétségen kivül fiatalnak és ragyogóan nőiesnek látszott - vagy legalábbis ilyennek látta Tarzan, a majomember, aki az egyik közeli fa egy alacsonyan himbálózó ágán kuporgott és onnan nézett le rá.
Jómaga, ahogy ott hintázott az őserdő egyik óriási fájának karcsu ágán, barna bőrével - amelyet bronzszinüre pörkölt a zöld lombkoronán keresztül tüző, ragyogó egyenlitői nap - figyelőén félrehajtott, szép formáju fejével, értelmes, álmatag tekintetü szürke szemével olybá tünt, mintha valami ősrégi félistenség újjászületett mása lenne.
Igy, látszatra, alig tünt volna hihetőnek, hogy gyermekkorában egy rut, szőrös, nösténymajom emlőin nevelkedett, sem pedig az, hogy amióta felnőtt - miután szülei elköltöztek az élők sorából abban a kis kunyhóban, amely az őserdő szélén, egy földnyelven állott - nem ismert más társaságot, mint Kercsak, az óriásmajom törzsének komor himjeit és vicsorgó nőstényeit.
S ha valaki olvasni tudott volna azokban a gondolatokban; amelyek időnként átvillanak gyors, egészséges agyán, ha ismerte volna azokat a vágyakat, kivánságokat és terveket, amelyeket Teeka látása ébresztett benne, még kevésbé lett volna hajlandó hitelt adni Tarzan emberi származásának. Ezek a gondolatok ugyanis sohasem árulták volna el az igazságot - azt, hogy anyja egy nemes angol hölgy volt, apja pedig egy előkelő angol főur, akinek családfája évszázadokra ágazott vissza...
Vissza