Édesanya mesél

Előszó

Részlet a könyvből:

Újesztendő reggelén a mesemondó nagy karosszékben ült az íróasztala előtt. Azon gondolkozott, hogy sok-sok gyönyörű mesét fog mondani a gyerekeknek. Már csak azért is, hogy meghálálja azt a szép naptárt, amit újévre kapott tőlük. Minden lapját egy másik gyerek rajzolta és festette. Akik legszebben rajzoltak, azok csinálták a karácsonyt, húsvétot, újévet. Akik kevésbbé szépen dolgoztak, azok a kisebb ünnepeket és a hétköznapok lapjait csinálták s volt köztük egy, aki nagyon rosszul rajzolt, de mégsem akarták kihagyni: avval rajzoltatták meg a bizonyítványosztás napját. Most hát itt állt a naptár a mesemondó íróasztalán és igazán nagyon szép volt. A mesemondó gyönyörködve lapozgatott benne, mikor egyszerre a naptár legelső lapja levált. Első pillanatban azt hitte, a gyerekek rosszul ragaszthatták meg a lapokat, de a lap, amelyen hatalmas piros 1-es állt, szépen meghajtotta magát és beszélni kezdett.
- Kedves mesemondó, - szólt csengő hangon, - eljöttem megköszönni neked azt a kedves újévi mesét, amit tavaly rólam mondtál. Igazán nagyon szép tőled, hogy törődöl velem, aki nem vagyok egyéb, mint a naptár egy szerény kis napja.
- Úgy van, - helyeselt egy másik lap, aki ebben a pillanatban szintén az első mellett termett. December 24-ike állt rajta. - Rólam is milyen megható karácsonyi mesét mondtál, nagyon tetszett a gyerekeknek!
- Az enyém is, - tette hozzá a húsvét, aki szintén lejött a másik kettő mellé. - Az, amit a nyusziról írtál, emlékszel?
- Hogyne, - bólintott zavartan a mesemondó. - Mindenesetre igyekezni fogok idén is minél több szépet mesélni rólatok.
- És rólam? -kérdezte a február 2-ika. - Mikor a medvék kimennek megnézni, jön-e már a tavasz, arról miért nem mesélsz? Vagy a takarékosságról, - lépett elő az október 31-ike. Arról is lehetne mesélni. - Hát még rólam! - mondta szeptember 9-ike. - Mikor a gyerekek elkezdenek iskolába járni.
- Igen, igen, - bíztatta őket a mesemondó, - majd igyekszem rólatok is mesélni egyetmást.
Ebben a pillanatban aranyszínű kalásszal díszített harminc lap libbent le egyszerre az íróasztalra. - És miért nem mesélsz mirólunk is az egyszerű júniusi hétköznapokról? - kérdezték szinte haragosan. Harmincegy ibolya virágos lap válaszolt nekik:
- Rólunk is éppenúgy lehetne a márciusról és a tavaszról. - Erre egy sereg hólabdával díszített decemberi nap is ott termett.
- Rólunk is! - mondták könyörögve, - meg rólunk! visszhangozták az őszi napok.
A mesemondó ijedten hallgatta őket.
- Tudjátok mit, - mondta végül, - menjetek szépen vissza a helyetekre. Valamennyien. S akkor megígérem nektek, hogy minden napra kitalálok valami szép mesét a gyerekeknek. Mindegyiketek vihet nekik egy mesét ajándékba.
Így is lett. A mesemondó betartotta a szavát, ezért jut ebben a könyvben egy-egy mese az év minden napjára... Vissza