Előszó
Tamási Áron naplójához
"Első találkozásnál felfigyeltem Rád. A második találkozásnál jobban megnéztelek. Utána kezdtelek figyelni." Tárgyilagos sorok, és nagyon őszinték. Illenek Tamási Áronhoz és Bokor Ágotához. És hitelt adnak szerelmüknek is.
Tamási Áron vallomásait őrzi ez a vékony könyvecske: két ember közös életének rövidre szabott történetét. 1965 karácsonyán még az anyakönyvvezető előtt mondták ki az igent házasságukra, majd a 69 éves író ismét a Kútvölgyi Kórházba került. Január 15-től a betegágyon naponta feljegyzett néhány sort Jdes Madarának", szeretettel, szerelemmel és hálával, mert Ágota ,szerető gondjával és figyelmével" gyógyította. ,Egész nap oly értelmes csendben és meghittségben voltunk, hogy a világ békéjének magva szobácskánkban kicsírázhatott volna"- jegyzi fel február 13-án.
Ha csupán ezt a békességet kapta volna Tamási utolsó hónapjaira, Ágota már akkor is megérdemelné az utókortól a tiszteletet, a megbecsülést. A szerető gondoskodásnál azonban jóval többet nyújtott. „Rebbenő szeretettel" állt a betegágy mellett, és közben intézte az ügyeket, javította a nyomdai levonatokat, s diktálás alapján írta a Vadrózsa ágát. Tamási naplóbeli feljegyzései március 28-án megszakadtak, ám április 19-én már ezt írta ifjúságára visszatekintő műve élére: ,Ágotának, kedves madaramnak, szívből ajánlom ezt a „Vadrózsa ága" című könyvemet, melyet neki mondtam tollba."
Tamási Áron 1966. május 26-i halála után Bokor Ágota még harminc évig szolgálta férjét. Úgy ment el közülünk 1996. október 6-án, hogy példásan elvégezte a rá bízott feladatokat. Férje végrendeletének szellemében létrehozta a Tamási Áron Alapítványt. Miránk, a kuratórium tagjaira így ketten is figyelnek: a farkaslaki két cserefa között nyugvó író és az ő szellemét szolgáló Ágota.
Az író asztalfiókja rejtette azt a szerény aktatáskát, amelyet Tamási a Kútvölgyi Kórházban is magánál tartott. Ez a táska őrizte meg Áron naplóját, naptárát, itt van Ágota ugyanebben az időben vezetett naplója, valamint néhány feljegyzés és személyes tárgy. A hagyaték kritikai feldolgozásra vár.
Ez a könyv főhajtás a száz évvel ezelőtt született Tamási Áron és az ő édes madara, Bokor Ágota előtt.
Vissza