Előszó
Részlet a könyvből:
Édes kisfiam.
A koldusgyerek meglökte az apját:
- Édesapám, két kalapos kisasszony jön, kérjen kend.
A vak koldus összeszorította az öklét, a gyerekre emelte.
- Mondtam...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Édes kisfiam.
A koldusgyerek meglökte az apját:
- Édesapám, két kalapos kisasszony jön, kérjen kend.
A vak koldus összeszorította az öklét, a gyerekre emelte.
- Mondtam már, hogy ne szólj többet hozzám, mert a fejedre ütök a kezemmel. Hol a fejed?
- Itt mindjárt, édesapám előtt.
- Nahát, itt tartsd mindig az öklöm alatt, hogy ha fejbe akarlak ütni, eltaláljalak. Itt a fejed?
- Itt a nyakamon ... de minek akar fejbeverni, édesapám, mikor mindig meglököm, ha közeledik valaki?
- Azért, mert ne lökj meg. Engem többet ne lökjél meg soha.
- Hát akkor hogy látja meg édesapám, ha kérni kell?
- Úgy, ahogy akarom. Meg tudom én látni tenélküled is. Nem szorultam se terád, se anyádra.
- Máskor mindig azt mondta, édesapám, nekem kell megsúgni, ha ember közeledik, mert édesapám nem látja, asszony-e, vagy úriember? Most talán lát már édesapám?
- Én? Persze, hogy látok. Én most már mindent látok, még az eget is. Süt most a nap?
- A nap? Az éppen most nem nagyon süt, mert már estefelé van, meg én is nagyon éhes vagyok.
- Akkor elmehetsz egy kicsit verebet hajigálni, mert én gondolkozni akarok magamban és nem kell, hogy itt legyél. Ha azt akarom, hogy ide gyere, akkor majd kiáltok.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal