Előszó
I. Kún Béla elrepül
Kún Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután - úgy öt óra felé - a Hungáriaszállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen...
Tovább
Előszó
I. Kún Béla elrepül
Kún Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután - úgy öt óra felé - a Hungáriaszállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság-téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta.
Legalább a Krisztinában ezt beszélték.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal